![One Day in your life [Befejezett]](http://3.bp.blogspot.com/-R4GUbkXqiTo/UlanALr-ybI/AAAAAAAABG0/_NmFoMheMv4/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1%2B%25285%2529.jpg)
Csak összehoztam ezt a részt is. Nyáron akartam volna még egy részt, de annyira sok dolgom volt, hogy gép közelébe se voltam. Aztán elkezdődött a suli, kisérettségi tételeket írtam, meg próbáltam tanulni is valamit. Aztááán lebetegedtem. Úgyhogy most sikerült leülnöm a gép elé, és írni egy kicsivel hosszabb részt. :D Köszönöm a türelmet. ^^ <3
+ ma még a kinézeten is változtattam (időm, mint a tenger:D) Milyen lett? ^^ bízom benne, hogy nem lett túl...piros :DDD
Hát...Nem lett túl romantikus folytatás, de remélem tetszik. (:
Jó olvasást! Xxx :D ^^
I need your love
I need your time
When everything's wrong
When everything's wrong
You make it right
 |
| I need your love |
El sem tudtam képzelni, hogy miért, de Niall fél óra séta után bevezetett a házába. A kávézó, ahova mentünk, a találkozó miatt, mindössze tíz percre volt tőlem - és Niall-tól se lehetett messzebb - mégis húsz perccel tovább tartott haza érni hozzá. Nem mondom, hogy rossz volt vele sétálni egy kicsit, mert akkor hazudnék, mindössze arról volt szó, hogy nem értettem a hosszabb séta okát.
- Tovább tartott a séta - mosolyogtam rá, mikor leültem a kanapéra, és kényelmesen elhelyezkedtem. Nem kérdeztem, nem vontam kérdőre, mindössze kijelentettem, mintha csak egy ártatlan észrevétel lenne. Az is volt.
- Igen - vonta meg a vállát. - Régen sétáltunk, meg beszélgettünk, gondoltam, miért ne jöhetnénk mellékutcákban és egy kisebb kerülő úton - mondta, miközben lehuppant mellém, és a kanapé előtti kis asztalra helyezte a laptopját. Már le is zártuk a témát, gondoltam, a sétával kapcsolatban.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, amikor már kezdett magához térni a gép, és megjelent a háttérkép a képernyőn. Én és Niall voltam rajta. Jobban mondva egy halom én és Niall volt a képen. Barátom sok közös képünket összeszerkesztette, és beállította háttérképnek. Bármennyire is próbáltam, nem tudtam nem mosolyogni. Fülig ért a szám.
- Mindjárt megmondom - adott egy gyors csókot, majd vissza is fordult a géphez és valamit elkezdett pötyögni. Próbáltam követni, hogy mit nyomkod, és mit ír hova, de egy idő után egész egyszerűen feladtam. Olyan gyorsan kattintgatott az oldalak között, hogy nem tudtam összerakni, mit csinál.
- Niall, kéééééééérlek! Mondd meg, hogy mit csinálsz! - kértem néhány perc múlva. Csak mosolyogva feltartotta a mutató ujját, jelezve, hogy bírjak ki még néhány percet. Mivel néhány perc, óráknak tűnt, ezért feltápászkodtam és a konyha felé vettem az irányt. Találtam is csokit, amit kicsomagoltam és el is kezdtem enni, miközben visszamentem barátomhoz. Mikor visszaültem mellé, még nyomott egy entert, és hátradőlve mosolyogva rám nézett.
- Oké - kezdte. - Twittereztem, és megnéztem valamit.
- Mit? - kérdeztem rá, mert nem nagyon akarta folytatni.
- Mit szólnál egy twitcam-hoz, úgy húsz perc múlva? - kérdezett vissza mosolyogva. Teljesen lefagytam, és meg sem tudtam szólalni. Twitcam!? És én is vigyorogjak bele a kamerába?
- Öhm... És... Minek? - ez volt a világ legidiótább kérdése, de abban a pillanatban nem tudtam mást kérdezni.
- Két hónapja vagyunk együtt, és pár ezer éve vagyunk legjobb barátok. Mégsem láttak még - magyarázta. Jó, oké, ez jogos. De azt nem értettem, hogy miért baj az, ha nem láttak még? Liam és Zayn barátnője is kap elég fenyegető üzenetet a rajongóktól. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, és már majdnem közöltem Niall-al, hogy sajnálom, de nem szeretném, hogy ha bántanának. Aztán megráztam a fejem és képzeletben felpofoztam magam. Niall nyilván nem azért akarja ezt, mert tudja, hogy bántanak majd a rajongók. (?) Ilyen hülyeség is csak nekem juthat eszembe. Hanem azért, hogy bemutasson, hogy tudják, hogy boldog. Vagy valami ilyesmi.
- Oké - bólintottam végül. - Húsz perc múlva? - kérdeztem, mire Niall gyönyörű kék szeme felcsillant és magához húzva megcsókolt.
- Azt hittem nemet fogsz mondani - nézett mélyen a szemembe, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Egy ideig én is - vallottam be, majd feltápászkodtam és a lépcső felé vettem az irányt.
- Most hova mész? - kiabált utánam barátom.
- Csak rendbe szedem magam - álltam meg, és visszanéztem Niall-ra, aki mosolyogva figyelt.
- Minek? Gyönyörű vagy - mondta, mire zavartan lesütöttem a szemem, és legyintve otthagytam izgatott barátomat. Mióta lettem én ilyen pirulós lány? Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám néhány szó.
Felértem az emeletre, és már be is siettem a fürdő szobába. Tényleg csak néhány percet akartam szöszmötölni a tükör előtt ácsorogva, de mivel lány vagyok a néhány percből negyed óra lett. Pedig csak fésülködtem. Komolyan.
Az szám szélét harapdálva mentem le lassan a lépcsőn és az utolsó lépcsőfokon vettem egy nagy levegőt. Niall már azon az oldalon állítgatott pár Niall-ért-ehhez-én-nem dolgot, amelyiken majd lesz a Chat és a mi arcunk.
- Figyelj, neked nem kell majd semmit nyomkodni, és nézni. Majd én olvasom a kérdéseket, és figyelem az oldalt. Te csak ülj itt, és legyél önmagad - magyarázta, miután észre vette az arcomat. (Elkerekedett szemmel, tátott szájjal figyeltem, hogy mit csinál.) Oké, ez így nem is olyan bonyolult. Ha csak ücsörögnöm kell Niall mellett és válaszolni pár kérdésre, azzal nincs bajom. Csak - kérlek, kérlek, kérlek - ne tegyenek rám megjegyzést.
- Rendben - bólintottam. - Mehet - mosolyogtam, mire Niall megnyomott valamit, és megjelentünk a kis kockában, mire az oldalt lévő chat ablak elkezdett pörögni. Olyan üzenetek jelentek meg villám gyorsasággal, hogy "Niall! Szia! Hogy vagy?". Ilyen üzenet volt egy csomó, de olyan is előfordult, hogy "Kérlek, kövess be. Nagyon szeretlek." és után annyi szívecske, hogy meg se tudtam számolni hirtelen. Amíg én az üzeneteket próbáltam elolvasni, addig Niall azt nézte, hogy látnak-e minket, a hangot állítgatta, és megnézett még pár dolgot.
- Szerintem látnak - motyogtam, amikor megláttam az első "Ő ki melletted, Niall!?" üzeneteket.
- És remélem hallanak is - mosolygott, arra célozva, hogy kicsit halkan beszéltem. Míg barátom a reakciómat nézte meg azt, hogy nem ájulok el, addig én még mindig az üzeneteket próbáltam elolvasni. Csak találgatások voltak, meg néhány durvább üzenet, de semmi komoly. - Oké, nyugi - nyomott egy puszit az arcomra, mire levettem a szemem a chat ablakról, és Niall-ra néztem. A mosolya annyira megnyugtatott, hogy hirtelen el is felejtettem, hogy több ezer ember figyel minket különböző kontinensekből/országokból/városokból.
- Hello - fordult Niall a kamera felé mosolyogva, és intett is. - Hogy vagytok? Minden rendben? - kérdezte kedvesen, én pedig egyből az üzenetek felé fordultam. Sokan válaszoltak, és sokan folytatták a "kééééérlek, kövess be!" szöveg küldését. Gyorsan kerestem az asztalon egy papírt és egy tollat, és pár nevet elkezdtem leírni, amíg Niall elkezdett rólam beszélni. Félig a nevekre és félig arra figyeltem, hogy mit mond.
- Szóval - kezdett bele. - Azért akartam twitcam-ot, hogy bemutassak valakit, és azért is, mert rég volt - hadarta el, majd felém fordult, én pedig abba hagytam egy kicsit a nevek körmölését. - Elmondod te, vagy inkább én? - kérdezte, és pontosan tudtam, hogy mire gondol.
- Vagy felváltva - mosolyogtam bele a kamerába, és úgy, hogy ne látszódjon, szorosan megfogtam Niall kezét. - Sziasztok, Jesy vagyok. Niall legjobb barátja éés... - félve pillantottam Niall-ra, aki bólintott és befejezte helyettem a mondatot.
- A barátnőm - nézett mélyen a szemembe. A szó - csak ez az egy szó - felébresztette a hasamban lévő pillangókat és vadul csapkodni kezdtek. Egy ideig így ücsörögtünk, aztán észbe kapva gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem olvasgatni az üzeneteket. "A barátnőd!?" "MIVAN????" ":(" - itt kicsit megijedtem, hogy a szomorú fejet azért küldte valaki, mert úgy gondolja, hogy nem vagyok elég jó Niall-nak, de inkább gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és tovább olvastam. Volt néhány kedves üzenet is, mint például: "Aranyos(:" "Dejóóó. Niall, örülök, ha örülsz." "Sokáig.<3".
- Mióta vagyunk együtt? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
- Tessék?
- Azt kérdezték, hogy mióta vagyunk együtt - bökött a gép felé, miközben az arcomat fürkészte. - Mióta is?
- Pontosan tudod - mosolyogtam a szememet forgatva.
- Nem - rázta meg a fejét. - Olyan rég volt. Mikor jöttünk össze, Jesy?
- Ne szórakozz már - ráztam meg a fejem, miközben továbbra is fülig ért a szám.
- Hah, te se tudod - döntötte hátra a fejét a kanapéra.
- De, én pontosan tudom. A napot, a hónapot, az időt. Az egész napra emlékszem - szomorodtam el kicsit. Különböző emlékek ugrottak be arról a napról. Amikor reggel felhívott, amikor láttam őt meg Anne-t csókolózni, amikor hallottam, ahogy azt mondja Niall, hogy "szeretlek". Amikor először megcsókolt aznap, amikor eltűnt, én pedig a keresésére indultam, de nálam találtam meg otthon az ágyamon.
- Én is emlékszem - mondta végül, amivel visszarángatott a jelenbe. - Június 12 - mondtuk ki tökéletesen egyszerre. Összemosolyogtunk, aztán én folytattam a nevek írását, ő pedig a kérdéseket próbálta elolvasni.
- Hogy jöttünk össze? - kérdezte halkan, mire felkaptam a fejem és próbáltam egy mondatban megfogalmazni egy egész történetet.
- Gyorsan - ráncoltam a szemöldököm. Úgy gondolom, hogy jobb volt ez az egy szó, mint a semmi és az, hogy elmeséljem az egész sztorit.
- Bolond - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra, és keresett egy másik kérdést. - Valaki azt üzeni, hogy ne merj megbántani - szólalt meg néhány perc múlva. - Oké, ezt felejtsétek el - rázta meg a fejét a kamerába nézve. - Nem fog, és én se fogom őt. Jesy a legjobb dolog az életembe már ezer éve - mondta halál komolyan, mire döbbenten néztem rá. Soha nem mondott még ilyet. Soha nem mondta, hogy jó hogy vagyok neki, vagy ilyenek. Igazából mindig is igazi baráti viszonyba voltunk. Nem mondtuk a másiknak, hogy szeretlek, nem volt más az ölelésen és a puszin kívül. Majd mikor összejöttünk akkor váltottunk át erre a "csók, ölelés, szeretlek" változatra. Ezért döbbentem meg kicsit, mert még soha nem beszéltünk úgy igazából az érzéseinkről. Az igaz, hogy két hónappal ezelőtt elmondtuk a másiknak, hogy szeretlek, meg hogy elrontottuk ezt az egészet, mert évek óta oda vagyunk a másikért, de ennyi.
- Higgyétek el, hogy soha nem fogom megbántani. Ő a mindenem - fordultam a kamera felé, miután elmúlt a döbbenet. Letettem az asztalra a tollat és a lapot, és odabújtam Niallhoz, ráhajtottam a fejem a vállára, ő pedig belepuszilt a hajamba. Annyira jó volt így ücsörögni, és vadul kalapáló szívvel hallgatni, ahogy rólam/rólunk/magáról beszél. Bármeddig képes lettem volna így ott ülni mellette.♥
- Két hónapja vagyunk együtt, és pár ezer éve vagyunk legjobb barátok. Mégsem láttak még - magyarázta. Jó, oké, ez jogos. De azt nem értettem, hogy miért baj az, ha nem láttak még? Liam és Zayn barátnője is kap elég fenyegető üzenetet a rajongóktól. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, és már majdnem közöltem Niall-al, hogy sajnálom, de nem szeretném, hogy ha bántanának. Aztán megráztam a fejem és képzeletben felpofoztam magam. Niall nyilván nem azért akarja ezt, mert tudja, hogy bántanak majd a rajongók. (?) Ilyen hülyeség is csak nekem juthat eszembe. Hanem azért, hogy bemutasson, hogy tudják, hogy boldog. Vagy valami ilyesmi.
- Oké - bólintottam végül. - Húsz perc múlva? - kérdeztem, mire Niall gyönyörű kék szeme felcsillant és magához húzva megcsókolt.
- Azt hittem nemet fogsz mondani - nézett mélyen a szemembe, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Egy ideig én is - vallottam be, majd feltápászkodtam és a lépcső felé vettem az irányt.
- Most hova mész? - kiabált utánam barátom.
- Csak rendbe szedem magam - álltam meg, és visszanéztem Niall-ra, aki mosolyogva figyelt.
- Minek? Gyönyörű vagy - mondta, mire zavartan lesütöttem a szemem, és legyintve otthagytam izgatott barátomat. Mióta lettem én ilyen pirulós lány? Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám néhány szó.
Felértem az emeletre, és már be is siettem a fürdő szobába. Tényleg csak néhány percet akartam szöszmötölni a tükör előtt ácsorogva, de mivel lány vagyok a néhány percből negyed óra lett. Pedig csak fésülködtem. Komolyan.
Az szám szélét harapdálva mentem le lassan a lépcsőn és az utolsó lépcsőfokon vettem egy nagy levegőt. Niall már azon az oldalon állítgatott pár Niall-ért-ehhez-én-nem dolgot, amelyiken majd lesz a Chat és a mi arcunk.
- Figyelj, neked nem kell majd semmit nyomkodni, és nézni. Majd én olvasom a kérdéseket, és figyelem az oldalt. Te csak ülj itt, és legyél önmagad - magyarázta, miután észre vette az arcomat. (Elkerekedett szemmel, tátott szájjal figyeltem, hogy mit csinál.) Oké, ez így nem is olyan bonyolult. Ha csak ücsörögnöm kell Niall mellett és válaszolni pár kérdésre, azzal nincs bajom. Csak - kérlek, kérlek, kérlek - ne tegyenek rám megjegyzést.
- Rendben - bólintottam. - Mehet - mosolyogtam, mire Niall megnyomott valamit, és megjelentünk a kis kockában, mire az oldalt lévő chat ablak elkezdett pörögni. Olyan üzenetek jelentek meg villám gyorsasággal, hogy "Niall! Szia! Hogy vagy?". Ilyen üzenet volt egy csomó, de olyan is előfordult, hogy "Kérlek, kövess be. Nagyon szeretlek." és után annyi szívecske, hogy meg se tudtam számolni hirtelen. Amíg én az üzeneteket próbáltam elolvasni, addig Niall azt nézte, hogy látnak-e minket, a hangot állítgatta, és megnézett még pár dolgot.
- Szerintem látnak - motyogtam, amikor megláttam az első "Ő ki melletted, Niall!?" üzeneteket.
- És remélem hallanak is - mosolygott, arra célozva, hogy kicsit halkan beszéltem. Míg barátom a reakciómat nézte meg azt, hogy nem ájulok el, addig én még mindig az üzeneteket próbáltam elolvasni. Csak találgatások voltak, meg néhány durvább üzenet, de semmi komoly. - Oké, nyugi - nyomott egy puszit az arcomra, mire levettem a szemem a chat ablakról, és Niall-ra néztem. A mosolya annyira megnyugtatott, hogy hirtelen el is felejtettem, hogy több ezer ember figyel minket különböző kontinensekből/országokból/városokból.
- Hello - fordult Niall a kamera felé mosolyogva, és intett is. - Hogy vagytok? Minden rendben? - kérdezte kedvesen, én pedig egyből az üzenetek felé fordultam. Sokan válaszoltak, és sokan folytatták a "kééééérlek, kövess be!" szöveg küldését. Gyorsan kerestem az asztalon egy papírt és egy tollat, és pár nevet elkezdtem leírni, amíg Niall elkezdett rólam beszélni. Félig a nevekre és félig arra figyeltem, hogy mit mond.
- Szóval - kezdett bele. - Azért akartam twitcam-ot, hogy bemutassak valakit, és azért is, mert rég volt - hadarta el, majd felém fordult, én pedig abba hagytam egy kicsit a nevek körmölését. - Elmondod te, vagy inkább én? - kérdezte, és pontosan tudtam, hogy mire gondol.
- Vagy felváltva - mosolyogtam bele a kamerába, és úgy, hogy ne látszódjon, szorosan megfogtam Niall kezét. - Sziasztok, Jesy vagyok. Niall legjobb barátja éés... - félve pillantottam Niall-ra, aki bólintott és befejezte helyettem a mondatot.
- A barátnőm - nézett mélyen a szemembe. A szó - csak ez az egy szó - felébresztette a hasamban lévő pillangókat és vadul csapkodni kezdtek. Egy ideig így ücsörögtünk, aztán észbe kapva gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem olvasgatni az üzeneteket. "A barátnőd!?" "MIVAN????" ":(" - itt kicsit megijedtem, hogy a szomorú fejet azért küldte valaki, mert úgy gondolja, hogy nem vagyok elég jó Niall-nak, de inkább gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és tovább olvastam. Volt néhány kedves üzenet is, mint például: "Aranyos(:" "Dejóóó. Niall, örülök, ha örülsz." "Sokáig.<3".
- Mióta vagyunk együtt? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
- Tessék?
- Azt kérdezték, hogy mióta vagyunk együtt - bökött a gép felé, miközben az arcomat fürkészte. - Mióta is?
- Pontosan tudod - mosolyogtam a szememet forgatva.
- Nem - rázta meg a fejét. - Olyan rég volt. Mikor jöttünk össze, Jesy?
- Ne szórakozz már - ráztam meg a fejem, miközben továbbra is fülig ért a szám.
- Hah, te se tudod - döntötte hátra a fejét a kanapéra.
- De, én pontosan tudom. A napot, a hónapot, az időt. Az egész napra emlékszem - szomorodtam el kicsit. Különböző emlékek ugrottak be arról a napról. Amikor reggel felhívott, amikor láttam őt meg Anne-t csókolózni, amikor hallottam, ahogy azt mondja Niall, hogy "szeretlek". Amikor először megcsókolt aznap, amikor eltűnt, én pedig a keresésére indultam, de nálam találtam meg otthon az ágyamon.
- Én is emlékszem - mondta végül, amivel visszarángatott a jelenbe. - Június 12 - mondtuk ki tökéletesen egyszerre. Összemosolyogtunk, aztán én folytattam a nevek írását, ő pedig a kérdéseket próbálta elolvasni.
- Hogy jöttünk össze? - kérdezte halkan, mire felkaptam a fejem és próbáltam egy mondatban megfogalmazni egy egész történetet.
- Gyorsan - ráncoltam a szemöldököm. Úgy gondolom, hogy jobb volt ez az egy szó, mint a semmi és az, hogy elmeséljem az egész sztorit.
- Bolond - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra, és keresett egy másik kérdést. - Valaki azt üzeni, hogy ne merj megbántani - szólalt meg néhány perc múlva. - Oké, ezt felejtsétek el - rázta meg a fejét a kamerába nézve. - Nem fog, és én se fogom őt. Jesy a legjobb dolog az életembe már ezer éve - mondta halál komolyan, mire döbbenten néztem rá. Soha nem mondott még ilyet. Soha nem mondta, hogy jó hogy vagyok neki, vagy ilyenek. Igazából mindig is igazi baráti viszonyba voltunk. Nem mondtuk a másiknak, hogy szeretlek, nem volt más az ölelésen és a puszin kívül. Majd mikor összejöttünk akkor váltottunk át erre a "csók, ölelés, szeretlek" változatra. Ezért döbbentem meg kicsit, mert még soha nem beszéltünk úgy igazából az érzéseinkről. Az igaz, hogy két hónappal ezelőtt elmondtuk a másiknak, hogy szeretlek, meg hogy elrontottuk ezt az egészet, mert évek óta oda vagyunk a másikért, de ennyi.
- Higgyétek el, hogy soha nem fogom megbántani. Ő a mindenem - fordultam a kamera felé, miután elmúlt a döbbenet. Letettem az asztalra a tollat és a lapot, és odabújtam Niallhoz, ráhajtottam a fejem a vállára, ő pedig belepuszilt a hajamba. Annyira jó volt így ücsörögni, és vadul kalapáló szívvel hallgatni, ahogy rólam/rólunk/magáról beszél. Bármeddig képes lettem volna így ott ülni mellette.♥
