Csak annyit szeretnék most tisztázni, hogy mikor lesznek részek. (:
28. rész: November.17.
29. rész: December 1.
30. rész: December 15.
A másik blogomba havonta 1 rész lesz, addig, amíg ezt a blogom be nem fejezem. (: Utána megpróbálom hetente hozni. ^^
Jó olvasást! xx
Are you crazy?
Must be stupid if you think that we can start again
Are you joking, must be joking
You ain't laughin', I ain't smokin'
![]() |
R U crazy |
Niall elmondta, hogy miről beszéltek barátjával, de semmi konkrétat nem mondott Louis rólam. Egy kavics leesett a szívemről. Már csak a sziklának kéne.
Minden percben azt éreztem, hogy muszáj elmondanom. Muszáj közölnöm vele, hogy mi történt két hónappal ezelőtt. Muszáj volt valakivel megbeszélnem. De bármennyire is akartam barátommal, nem lehetett. Nem akartam, hogy ő is rosszul érezze magát. Vagy esetleg Louis. Ezért kénytelen voltam mást keresni.
- Zavarlak? - szóltam bele a telefonba köszönés nélkül.
- Baj van? - kérdezett vissza egyből. Tudtam, hogy érteni fogja ezt a "nem-köszönök" stílust.
- Egy kicsi. Tudunk találkozni? Szólhatsz a többieknek is. Csak Louis-nak ne, kérlek! - mondtam, és ki is nyomtam a telefont. Tudtam, hogy Lana most ki se lát a pink ködből, ami őt körül veszi a szerelem miatt, de vagy vele beszéltem volna meg vagy Niall-al. Előbbi most sokkal jobb ötletnek tűnt.
- Szívem - öleltem át a vállát hátulról barátomnak. Éppen a tévé előtt ült és nézett valamit. Mármint... Ment a tévé és közben ő gépezett. - Elmegyek, találkozok Lana-val. Elleszel itthon? Sietek - válaszul csak kaptam egy "hiányozni fogsz erre a kis időre is" csókot. A kedvencem.
Lana-val, ha nem beszéltem meg találkozó helyet, akkor általában nála találkoztunk. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak reagálni erre a helyzetre, de reméltem, hogy adnak majd néhány tanácsot. Nem azért akartam nekik elmondani, hogy ők is velem együtt szidhassák, hanem, hogy legyen kivel végre megbeszélnem.
Gyorsan odaértem, és konkrétan ráestem a csöngőre.
- Figyelj, tudom, hogy ideges vagy, de elég csak egyszer megnyomni, oké!? - nyitotta ki az ajtót Lana kicsit idegesen.
- Bocsánat - sütöttem le a szemem. Barátnőm csak magához húzott, szorosan megölelt, és beterelt a nappaliba, ahol már ott ült Harry, Liam és Zayn.
- Mi történt? - állt fel azonnal mind a három fiú, amikor meglátták a nem túl boldog arcomat. Egyesével megöleltem őket, majd leültem velük szembe, és megvártam, míg ők is elhelyezkednek. Aztán sóhajtottam egy nagyot.
- Húha - döbbent le máris Harry. - Ekkora a baj?
- Mi? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Akkorát sóhajtottál, hogy kint tombol a szélvihar - mosolygott Liam. Halványan elmosolyodtam, aztán belekezdtem.
- Tudjátok, két hónapja leléptem - mind a négyen bólintottak. - Aznap pont miután végre sikerült beszélnem Niall-al, átjött Louis. Elkezdett hadoválni valami lányról, aztán közöltem vele, hogy mondja el a lánynak, hogy mit érez. Odafordult és közölte, hogy én vagyok az a lány. Amikor este összecsomagoltam, hogy lelépek egy kicsit, Niall felhívta Louis-t, hogy segítsen leállítani. Pont Louis-t. Ő átjött és akkor igazából nem is történt semmi. Ma viszont, amikor találkoztunk flörtölt, plusz a bowlingozásnál elég érdekes dolgokat művelt és mondott - hadartam el gyorsan és amikor befejeztem felnéztem. Mind a négyen ledöbbenve hallgattak végig, és csak pislogni tudtak.
- Tehát - köszörülte meg a torkát Zayn. - Pont mikor minden rendben volt, Louis mindent elcseszett, azzal, hogy elmondta, mit érez?
- Röviden, igen - bólintottam.
- Megfojtom egyszer ezt a gyereket - rázta a fejét Harry. Lana megfogta a kezét és megszorította. Ezzel próbálta kicsit lenyugtatni, ami úgy tűnt, sikerült.
- Mit csináljak? - néztem kétségbe esetten rájuk.
- Mit akartál csinálni? Vagy választottál már? Louis vagy Niall? - kérdezgetett Lana.
- Tudod, hogy Niall. Nem éreztem soha többet barátságnál Louis iránt. Ő csak egy jó barát. Niall az igazi - mondtam komolyan.
- Te ne csinálj semmit, Louis pedig egyszerűen felejtsen el - mondta Liam. - Írnek mondtad már?
- Dehogy - ráztam meg azonnal a fejem. - Félek, hogy rám is haragudna, amiért nem mondtam el. Két hónapja.
Egy ideig csöndben ültünk, mindenki próbált rájönni, hogy mi lenne jó. Felmerült bennem két lehetőség is.
1. Haza megyek és elmondok Niall-nak mindent. Ő pedig vagy kiakad, és megharagszik rám is, amiért nem mondtam el, és Louis-ra is, azért amit tett és mondott.
2. Találkozok Louis-val és közlöm vele, hogy álljon le, mert most teljesen jól elvagyok Niall-al, és nem szeretném, hogy tönkre tegye. Ő vagy komolyan veszi, és leszáll rólam, és maradunk csak barátok. Vagy pedig teljesen hidegen hagyja és ugyanúgy fog próbálkozni.
A második lehetőséget azonnal elvetettem, mert mindennél jobban el akartam azt kerülni, hogy Louis-val kettesben legyek valahol. Nem akartam, hogy bepróbálkozzon, úgy ahogy a bowling pályán ezt már egyszer megtette.
- Mire jutottál? - mosolyodott el Liam. Nyilván látszott, hogy valamin nagyon törtem a fejem.
- Louis-val találkozzak vagy Niall-hoz menjek? - kérdeztem.
- Amelyikhez mész azt választod, vagy utasítod el - mondta Lana.

- Niall - mondtam, és mintegy végszóra megszólalt a telefonom. Barátom neve és két kinyújtott nyelves fotó tűnt fel a képernyőn. - Mondd.
- Gyere haza - mondta köszönés nélkül. A hangja kicsit fagyos volt.
- Baj van? - kérdeztem azonnal.
- Csak gyere haza. Vita lezárva - mondta.
- Vita? Milyen - kérdeztem volna, de kinyomta a telefont. Meghűlt bennem a vér. - vita?
- Mi történt? - kérdezte azonnal Zayn.
- Fogalmam sincs, de haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattatok - mosolyodtam el hálásan, majd mindenkit megöleltem.
- Sok sikert - húzott magához Lana az ajtónál. - Majd értesíts, hogy mi volt.
Annyira ijedt voltam, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Féltem, hogy mi történhetett. Féltem, hogy esetleg megtudta...