17. June 12. 20:15

DNA vs. Rock Me

Először is nagyon sajnálom ezt a majdnem két hét (!) szünetet. Egyszerűen se erőm, se időm nem volt leülni és részt írni. Fizikailag és lelkileg is kikészültem, de már minden rendben.... Mondhatni.
A héten lezártak mindenből, és sikerült minden jegyemet felvinni kicsit jobbra, so megérte annyit görcsölni és tanulni. Ennyit rólam. :D
Ez a rész egy picit ilyen visszaemlékezős lett. Felelevenítettem az eddig történteket, mert rég írtam, és nem biztos, hogy emlékeztek az előzményekre. :D
Zene: egyszerűen wow. Nagyon tetszik. Semmi köze a részhez. :D
Még egyszer sajnálom. De végre itt a nyári szünet (\o/) úgyhogy tudok majd több részt hozni. ^^
Köszönöm a türelmet/megértést. Jó olvasást.♥♥♥ ^^ (:

Ha így ért volna véget a napom, akkor elkönyveltem volna szimplán egy „borzalmas és egyben csodálatos” napnak. Hiszen nézzük végig. 

Reggel kisebb késéssel ugyan, de odaértem a templomba, ahol Lana kiakadását végig hallgattam, és utána megtaláltam Niall-t. Kiosztott feladataimat megcsináltam, közben előjöttek régi jó/rossz emlékek. Sírtam Louis, Harry, Liam és főleg Zayn vállán is.Hazajöttem, aludtam, és megírtam egy szerelmi vallomást, amit sikeresen oda is adtam Niall-nak, aki erre kiakadt, majd megcsókolt. Ezek után közölte, hogy inkább hanyagoljuk egymást, és ott hagyott egyedül. Később kiderült, hogy tönkre tettem egy esküvőt, ahonnan Niall eltűnt. (?) Egy idő után feladtam a keresését, és haza mentem, ahol ő várt rám. Megbeszéltünk mindent, és azt hiszem kijelenthetem, hogy ő barátom. (!) Ő visszament a templomba, Lana pedig átjött hozzám. Kedves volt (?!) és megértő (??!!). Beszélgettünk, aztán ő hazament, Louis meg átjött, és közölte, hogy szeret. (!!!!)

Nem. Azt hiszem ebben a napban semmi csodálatos nem volt. Akkor módosítok. Ha így ért volna véget a napom, akkor szimplán egy „BORZALMAS” jelzővel illetném. Csupa nagybetűvel.

- Jesy? – döntötte oldalra a fejét Louis, ezáltal visszazökkentett a kegyetlen valóságba, ahonnan, abban a pillanatban, inkább elmenekültem volna.

- Öhm. – túrtam idegesen a hajamba. – Kérhetek valamit? – mivel Louis kíváncsian oldalra döntötte a fejét, ezért folytattam. – Menj haza, kérlek. – néztem szomorúan a szemébe. Nem tudtam neki mit mondani, hiszen mit mondhattam volna? Oké, igazából pontosan tudtam, hogy mit kellett volna mondani, de nem volt szívem...

Louis először nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán csak egy aprót bólintott, felállt és szó nélkül kiment az ajtón. Hosszú percekig néztem az ágyat, ahol előbb még ő ült, aztán hátradőltem az ágyba és a kezembe temettem az arcom. Miért? Miért velem történnek ilyenek? Miért nem lehet egyszerű/normális életem, ahol nincsenek konfliktusok, titkos szerelmek, és a bizonyos harmadik. Próbáltam kizárni a fejemből, azt, ahogy Louis közölte velem, hogy szeret. Próbáltam inkább arra gondolni, ahogy Niall közölte velem ugyanezt. De ebből az lett, hogy teljesen összezavarodtam. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Felhívni Niall-t, hogy jöjjön át, mert baj van? De nem akarom máris tönkretenni ezt az egészet. Ahrg.

Úgy éreztem, hogy az érzelmeim összezavarodásra hivatkozva felmondják a szolgálatot, ezért inkább befeküdtem az ágyba, lekapcsoltam a villanyt, becsuktam a szemem, és igyekeztem kikapcsolni. Három percre sikerült is, de aztán megszólalt a telefonom. Meg sem néztem, hogy ki az, csak felvettem. 

- Igen? - szóltam bele rekedtes hangon.

- Hogy vagyunk? – kérdezte Harry köszönés nélkül. Szavai hallatán elöntött a melegség. Jól esett, hogy gondolt rám, felhívott és érdeklődött. Gondoltam, már tud róla, hogy Niall-al megbeszéltünk mindent, ezért úgyis válaszoltam.

- Annyira boldog vagyok. Meg zavarodott. Olyan gyorsan történt minden. - ráztam meg a fejem, mert még mindig új és friss volt ez az egész. 

- Mi? - kérdezte pár perc csönd után Harry. Öhm... Lehet, hogy mégsem jutott még a fülébe a hír?

- Niall-al beszéltünk. Mindenről. Ééés - nyújtottam el a szót. - szerintem kijelenthetem, hogy összejöttünk. - töprengtem, és hirtelen beugrott az, amit Ír barátom mondott nekem. "Ahogy közeledett akaratlanul és meghallottam a fejemben újra azt, ahogy mondod, hogy szeretsz. Azt hiszem itt jöttem rá, hogy mi az a furcsa érzés. Anne helyett téged akartalak magam mellett tudni." Annyira jól esett ezt hallani tőle. De nem csak ezt, hanem az összes többit. De ez jobban megmaradt.

- Jesy? – úgy érzem, hogy ezen a napon kicsit sokat merültem a gondolataimba. Oda kéne figyelnem, hogy beszélgetés közben ne terelődjön el a gondolatom. Mindegy.

- Bocs… Csak… - motyogtam, de Harry elég jól ismer, ahhoz, hogy tudja hol jártam agyilag. Ezért inkább nem magyarázkodtam tovább.

- Szóval, Jesy. – kezdte eléggé „hivatalos” hanglejtéssel, amitől frászt kaptam. Úgy voltam vele, hogy ha ő is bevallja, hogy szeret, akkor inkább megváltoztatom a nevem, megváltoztatom a külsőm, elköltözök, és soha többet nem beszélek a múltamról. Elkalandoztam volna? Csak egy kicsit, nem vészes. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy baromira szurkoltam nektek a kezdetek kezdete óta, úgy hogy ha lehet, ne szúrjátok el. - mondta ki, mire szaggatottan fújtam ki a levegőt. - Ja, és Niall egyszer próbáljon megbántani....

- Tudom, és nagyon köszönöm. – szakítottam félbe, hiszen pontosan tudtam, mit akart mondani. Minden legjobb barát ezt mondja. Van, aki betartja, és van, aki nem. Harry szerintem előbbi. Ő tipikus védelmező, aki nem engedi, hogy a barátainak bántódása essen.

- Szerintem ez alap. - mondta, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Hagylak pihenni. Hosszú napod volt. 

- Kicsit. - bólintottam fáradtan, mintha csak látná. - Köszönök mindent. Jó éjszakát! - búcsúztam el, és kinyomva a telefont, ledobtam magam mellé. 

Nem tudtam volna felidézni, hogy Harry-val, mióta vagyunk ilyen közeli kapcsoltba. Ez egyszerűen kialakult. De nagyon örülök, hogy ilyen jóba lettünk. Harry kedves/megértő/védelmező/igaz barát. Csak olyan tulajdonságai vannak, amik leveszik a lábukról a lányok többségét. (Na, jó. Igazából minden második lány bele van zúgva.) Mégsem mondtam el neki, hogy mit mondott Louis. Tényleg száz százalékosan megbízok benne, minden titkomról tud, de ezzel a "titokkal" még én sem tudok mit kezdeni. Biztos vagyok benne (szerintem nem meglepő), hogy Lou-t csak barátként szeretem, semmi több. Nem akarok tőle semmit, de egyszerűen nincs szívem ezt neki megmondani. Különben is furcsának tartom, hogy pont ma és pont azután közölte ezt velem, miután minden olyan jól sikerült. Lehet, hogy a végén kiderül, hogy csak viccelt. (?) Lehet, hogy csak az érzelmei szórakoznak vele. (??) Ha így van, ha nem, attól még okozott nekem egy álmatlan/forgolódós éjszakát....

(Ja, és köszönöm a 3000 látogatót, és a 15 "nagyon tetszik" értékelést♥ ^^)