![]() |
What about love |
A következő rész lesz az utolsó "első évados" rész. Nem nagy szám, de azért lesznek változások a "második évadban". Ezt majd fogom mondani. Minden kiderül. (:
Zene: imádom, és kapcsolódik a részhez. De csak egy kicsit. :D
Jó olvasást. Xxx
Ha nincs melletted az, akivel
este elaludtál (vagy csupán fél órával ezelőtt) és beszélgetésre/hangokra
kelsz, szerintem az a legrosszabb.
- Nem. Menj haza, kérlek, késő
van. Hosszú napja volt, és szeretne aludni. – győzködött valakit higgadtan
Niall. Elképzelésem se volt, hogy ki az, akit éppen rábeszél arra, hogy hagyjon
engem pihenni, és azt se tudtam mennyi az idő. Gyorsan ránéztem az órára, és
kicsit döbbenten vettem tudomásul, hogy csak fél órát sikerült aludnom.
Visszadőltem a párnára és próbáltam kizárni a hangokat. Más ilyenkor biztos
simán eltereli valamivel a figyelmét, és pillanatok alatt visszaesik az
álomvilágba. Aha, hát engem szerintem üldöz a balszerencse, ugyanis egy olyan
ember hangja ütötte meg a fülemet, akit legszívesebben… Nem is tudom.
Beültetném egy repülőbe és elrepíteném egy másik kontinensre? De mielőtt ezt
megcsináltam volna, felpattantam (az álom egyből kiment a szememből. Király.)
és barátom mellé állva próbáltam neki segíteni. Nem akartam, hogy a végén
ideg összeroppanást kapjon egy rokonom miatt.
- Oké, apa, megmondanád nekem,
hogy mégis mit keresel itt negyed tizenegykor? – kérdeztem kicsit ingerülten.
Több dolog miatt is dühös voltam. Először is fáradt voltam. (Furcsa dolgokat hoz
ki belőlem az álmosság, na.) Másodszor pedig, az apám, aki mellesleg nem
keresett nagyon/iszonyatosan/borzalmasan hosszú idő óta, most ott állt (!)
negyed tizenegykor (!!) az ajtóm előtt (!!!). Szerintem Június 12 egy
elátkozott nap.
- Hozzád jöttem. – csillant fel a
szeme. Nem tudom, elképzelésem sincs, hogy minek örült. Talán, hogy felkeltem a
hosszú (fél órás) álmomból, és odatoltam a képem elé. Mondjuk nem egészen
azért, hogy meghallgassam, hanem, hogy elküldjem, mondjuk, Amerikába. De nem ám
New York-ba, vagy Los Angeles-be, hogy jól érezze magát. Nem. Hanem valami
kihalt helyre, ahol van maximum tíz ember, és semmi nem történik ott.
Elkalandoztam. Megesik.
- Aha. Jót beszéltünk. Menj haza –
csuktam volna be az ajtót, de a cipője orrával megállította azt. Felvont
szemöldökkel néztem rá. - Szerintem most rosszul jársz, ha felidegesítesz.
- Tényleg beszélnünk kell. –
mondta komolyan. – Anyád hívott, h…
- Értem. Tehát. Összegezném. –
adtam fel az ajtóbecsukási kísérletet. – Hosszú évek óta egy szót se
váltottatok anyával szerintem, és most hirtelen felhív, franc tudja miért, hogy
megkérdezze, hogy ma van-e Niall esküvője, és mikor közöltem, hogy teljesen jól
megvagyok, akkor rá se kérdezett, mi az örömöm oka. Miután közölt velem egy
halom szívmelengető mondatot, letettem a telefont, és rá fél órára beállítasz
te, azzal a dumával, hogy anya hívott. És már csak egyetlen egy pirinyó kis
kérdésem van. Mit akarsz!?
- Ha engednéd, elmondanám. –
mondta idegesítően higgadtan. Hölgyeim és uraim. Az apám. Az apám, akinek, ha
egy regény hosszúságú monológot vágok a fejéhez kapok egy mondatot. Kedves,
nem?
- Mégis mit? Megint megkapom azt,
amit anyától? Idézzek? „Mégis mit vártál? Hogy eltűnsz, és majd én megyek
utánad, mint egy kutya a gazdája után? Nagyot tévedtél.” – meg sem
lepődtem, hogy szóról szóra visszatudom mondani anya szavait. Eleget járt ez a három
mondat a fejembe. – Szóval kösz, de nem kérek ebből. Elég volt egyszer.
-
Beengedsz? És akkor mindent elmondok. – lépett volna beljebb, de útját álltam.
Nem akartam, hogy bejöjjön. Niall is valami hasonlót gondolhatott, mert mellém
lépve, fél kézzel átkarolta a derekam és amolyan „te nem jössz be” nézéssel
nézett apámra. – Khm. Oké. – hátrált egy lépést. – Szóval. Anyáddal arra
jutottunk, hogy velünk kell jönnöd. Túl sokat voltál távol tőlünk. Kicsit össze
akarjuk rázni a dolgokat. De ahhoz te is kellesz. – úgy éreztem, hogy minden
szava után egy kisebb kést szúrnak belém, és jól meg is forgatják. Nem tudtam
megszólalni. Nem tudtam mit mondani.
-
Szerintem – szólalt meg Niall. – Mr. Thirlwall. Menjen haza. És hagyja békén
Jesy-t.
- A lányom. És hosszú éves óta
nem piszkáltam. Én…
- Piszkálni? – kaptam fel a
fejem. – Szerinted, ha van egy családod, és néha beszélgetni kell velük, meg
érdeklődni, az piszkálásnak számít? – nem hittem a fülemnek. Apa azt hitte,
hogy piszkálna azzal, ha néha „rám nézne”? - Úristen. Most már tényleg jobb lenne, ha végre, haza mennél.
-
Nem értem mi ebben a probléma. – ingatta a fejét apa, mire lehunytam a szemem
és elszámoltam… Egy millióig. Szükségem volt minden energiámra, hogy
kontrolálni tudjam magam. Nem akartam negyed tizenegykor ordibálni.
-
Gondolkozz egy kicsit. – sziszegtem, mire apa tényleg elgondolkozott. És én is.
Csak teljesen máson. ENNEK MENNYI AZ IQ-JA? És ő az apám. Na, no comment.
-
Talán az a probléma, hogy állítólag mi egy család vagyunk. És családon belül
nem hiszem, hogy piszkálásnak számít az, ha néha megkérdezzük a másikat, hogy „Szia,
hogy vagy? Minden rendben?? Élsz még???” – hadartam. Apa összeráncolt
szemöldökkel megrázta a fejét.
-
Te sem kerestél minket. – szerintem ez volt az a pont, amikor elszakadt a pohár
és betelt a cérna. Elképzelésem se volt, hogy hova lett az a család, akik, mi
voltunk. Akik mindent megbeszéltek. Akik… Na, jó, nem akarok senkit áltatni,
soha nem beszéltünk meg semmit, de többet kommunikáltunk, mint elmúlt években.
-
Ne erőltessük. – kezdtem becsukni az ajtót. – Jó éjt, apa. – háromszoros hurrá
nekem. Túléltem egy apa-lánya beszélgetést. És nem üvöltöztem. Nincs mese, hős
vagyok.
-
Minden oké? – húzott magához Niall. Ő is hős. Végig ott állt mellettem és egy
szót sem szólt. Ez most nem cinizmus volt. Tényleg hős. Más már apám első
mondata után neki rohan. De Niall. Imádom, hogy ő legalább nyugodt, ha már én
nem vagyok az.
-
Persze. – fúrtam bele a vállába a fejem. – Csak fáradt vagyok. – egy ideig így
álltunk, aztán mielőtt állva elaludtam volna eltoltam magamtól, és az ágyhoz
húzva lefeküdtünk. – Jó éjt. – kapcsoltam le a villanyt. A gondolatok egy ideig
még lökdösték egymást a fejemben, de aztán sikerült kizárnom őket. Egészen
addig, amíg Niall hangja vissza nem rángatta őket.
-
Jesy. – suttogta.
-
Hm?
-
Mit gondolsz apukád ajánlatáról? – kérdezte. Hirtelen azt sem tudtam mire
gondol, de aztán beugrott. Niall naiv. Apa nem felajánlotta, hogy elmehetek
velük, hanem konkrétan rám parancsolt, hogy azonnal pakoljak, és már megyünk
is.
-
Szívem. – kezdtem. –Az nem ajánlat volt. Az utasítás volt. Parancs. Más szinonimát
most nem tudok, késő van. – mondtam, mire Niall felnevetett. – Amúgy meg. Azt
szólom, hogy nem. Soha nem mennék velük sehova. Ezt már elmondtam egy párszor,
de ezek után, hogy ennyi évet kihagytunk, nem hiszem, hogy most, hipp-hopp,
helyre tudnánk hozni mindent. Téged se hagynálak itt.
- Ez
ne legyen szempont. – vágta rá.
-
Micsoda?
-
Hogy engem nem hagynál itt. Ne miattam ne menj a szüleiddel… Összerázódni. –
kereste a szavakat.
-
Amúgy se mennék. – vágtam rá. Niall is egy szempont volt, ez tény. Mert, hát.
Most jöttünk össze. Végre minden sínen van. (Louis-t kivéve.) Nem akarok most
egy „szülő-gyerek” programon részt venni.
-
Ne legyél ilyen velük. – simította meg az arcom.
-
Niall, szerintem te ismered őket a legjobban barátaim közül. Te tudod a
legjobban, hogy min mentem keresztül. Ne mondd azt nekem, hogy menjek el velük
bulizni egy jót, mert nem fogok. – igazából kicsit kiakadtam. Ha Niall is
elküld, akkor tényleg megyek a szüleimmel. Az felér egy öngyilkossággal…
-
Nem akarok semmit rád erőltetni, de szerintem… Jobb lenne. Mármint. – hebegte.
Úgy tűnt már ő is belezavarodott mindenbe.
-
Azt akarod, hogy menjek? Hogy eltűnjek? Hogy ne láss hosszú évekig? Mert akkor
mondd azt, hogy egy kis szünetre van szükséged, de ne kertelj nekem. – teljes
kiakadás. Loading…
-
Ne forgasd ki a szavaimat.
-
Ezt szűrtem le a mondandódból. – vontam meg a vállam.
-
De ne ezt szűrd le, mert nem így értettem. – emelte meg a hangját.
-
Nem akarok már ezzel foglalkozni. Aludj! – fordultam át a másik oldalamra. Azt
viszont éreztem, hogy Niall felkönyököl. Akkor egy kis ráadás…
-
Mit fogsz mondani? – kérdezte.
-
Azt, hogy nem! – nyomtam meg a „nem” szócskát.
-
Meg sem gondolod?
-
Oké, Niall. – fordultam vissza, és én is felkönyököltem. – Mit akarsz te?
Menjek vagy maradjak? – tettem fel a kérdést. Niall mindig jobban tudta, hogy
én mit akarok. Fura, de jobban ismert, mint én magamat. Most is bíz…
-
Menj! - …tam benne. Teljes mértékben egyet... Állj. MI VAN???
-
Menjek? – kérdeztem vissza.
-
Jót fog tenni, hidd el. – enyhült meg kicsit. Én viszont egyre idegesebb
lettem.
-
Hölgyeim és uraim a világ leghosszabb ideig tartó kapcsolata volt ez. És taps. –
fordultam vissza, nyakig betakarózva. A könnyeimet is próbáltam visszanyelni.
Többé-kevésbé sikerült is.
-
Nem szakítottam veled. – döbbent le Niall. – Hallod? Jesy, mi a baj? –
simogatta a vállam.
-
Hagyj most, kérlek. Fáradt vagyok. – csuktam be a szemem. Hihetetlen, de fél
tizenegyre sikerült kizárnom a külvilágot, és eltudtam aludni… Más kérdés, hogy
mennyi időre.
Dejóó!*-* Várom a következőt!;)
VálaszTörlésKöszönöm<3 már elkezdtem írni (: ^^ Xxx
TörlésMost olyat fogok írni, amit semmilyen körülmények között nem írnék, vagy gondolnék komolyan. Soha sehol... Csak itt, most, és teljesen igazam is van!
VálaszTörlésDe hülye ez a Niall!!! Végre elkezdődhetett volna... de máris jegelik. NE!!:DD Egyébként meg mit akarnak az ilyen szülők? Voltak ezek valaha jó szülők? Mert egyébként, mintha egy régebbi részben az anya normális lett volna. Persze az egy emlék volt, ha megtörtént, de egy ember nem változik jó szülőből rossz szülőbe egyik pillanatról a másikra...
Előbb az anya szövege... majd az apáé; "- A lányom. És hosszú éves óta nem piszkáltam. Én…
- Piszkálni? – kaptam fel a fejem. – Szerinted, ha van egy családod, és néha beszélgetni kell velük, meg érdeklődni, az piszkálásnak számít?" - ez a piszkálás fejbe vágott, mint egy gumikalapács. Erre még én is felkaptam a fejem:DD Nagyon humorodnál voltál ezúttal azt hiszem:D
Na nee... most mi lesz? Gyerünk első évad utolsó rész! Mutasd mit tudsz!:DD
~xx
:DDDDD igazad van.... és ezek a szülők fognak mindent tönkre tenni...najó nem mindent. :DD
Törlésénis azt hiszem. :DDD hajnali háromkor fura dolgokat írok :DDD
első évad utolsó rész hosszabb lesz, esemény dúsabb etc,etc..legalábbis arra tervezem :D
nagyon imádlak, köszönöööööööm<33 ^^ Xxx
Egyszerűen imadoma blogodat, csodálatos *-* és nekem ezek "közbeszólások" (nemigazán tudom mi is a nevük) is nagyon tetszenek pl: "Elkalandoztam. Megesik."
VálaszTörlésSzámomra ezek teszik egy kicsit közvetlenebbé az egészet es öröm olvasni, mert ez így nem csak egy steril szöveg lett, hanem olyan mintha a saját gondolataim lennének es jobban is bele tudom élni magam.
Szóval kérlek szépen hozd minél hamarabb a kövi részt, én már tűkön ülve várom :)
ohgod, nagyon köszönöm <3 Próbálom úgy írni, hogy ne legyen olyan, nem is tudom... unalmas. Hogy ne csak az legyen benne, amik tények, hanem a lány saját gondolatai (az enyémek :D)
TörlésSietek ^^ hétvégén, vagy előtte :D hozom. ^^
Nagyon szépen köszönöm <3<3<3 Xxx