22.rész - August 12. "Mit keresel itt!?"

Halihó! (:
Meg is hoztam a második ré...izé...huszonkettedik részt. :D (De végül is a második évad második része...mindegy. :D)
Az előző részt egy "To be continued" felirattal zártam, és páran írtátok (találgattatok), hogy vajon ki játszhat házfoglalót Jesy-vel. (Niall, vagy egy új szereplő) Remélem sikerül mindenkit meglepni. :D Erre a szereplőre senki nem tippelt... Vagy legalább is nem írta le, hogy rá tippel. :D
Jó olvasást! (: Xxx

And we danced all night to the best song ever

We knew every line now I can’t remember

How it goes but I know that I won’t forget her

Cause we danced all night to the best song ever.

Best song ever

Miután elhajtott a taxi, lassan - talán túlságosan is lassan - megfordultam, és ott álltam az előtt a ház előtt, amit két hónapja elhagytam. Igazából nem számítottam semmire. Mármint, azt hittem, hogy sötét, kihalt hely lesz, mert én eljöttem innen, akkor ki más lakhat abban a házban? Ehhez képest világított a hálószobámban a lámpa. (!?) El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet a házamban. Ki lehet a hálószobámba? Felmentem a lépcsőn, és remegő kézzel nyitottam ki az ajtót. És, aki elfoglalta a házamat az a legjobb barátnőm volt. Oké, normál esetben a nyakába ugrottam volna "Úristen, két hónapja nem láttalak, annyira hiányoztál" címszó alatt, de így, hogy én leléptem, ő pedig befészkelte magát az én házamba. Mondjuk úgy, hogy meglepődtem. 

- Jesy... - nyögte ki végül. Én még mindig tátott szájjal ácsorogtam - csurom vizesen - az ajtóban.  - Hahó! - csettintgetett. Hamar leesett, hogy ha tátott szájjal ácsorgok, és meg sem szólalok, akkor Lana nem sok mindent fog érteni. Hacsak nem gondolatolvasó.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem végül. Elképzelésem se volt, hogyan jutott be, és hogy egyáltalán mióta tanyázik a házamban, de remélem mindenre sikerül ma még válaszolnia.
- Én... csak... izé... nem kérsz valamit? - indult volna meg a konyhába, de megállítottam. Lana habogott, és bizonytalan volt. Két hónapot, vagy két évet voltam távol!?
- Lana. Mi történt? Miért vagy itt? - fürkésztem az arcát. A száját rágta, én pedig egyre jobban kétségbe estem. Soha nem rágta a száját. - Kérlek válaszolj!
- Oké - tette fel mindkét kezét védekezés képen. - Ülj le, csinálok neked kávét.
- Hajnali egy óra van - néztem meg gyorsan az időt.
- Jól fog esni, hidd el. Főleg azután, amit mesélni fogok - tűnt el a konyhába barátnőm. Amíg ő főzött nekem egy kis koffeint, addig felrángattam az ágyra a bőröndöm, és elkezdtem kipakolni. Amiket két hónappal ezelőtt, csak megfogtam, és benyomtam a táskába, azokat most összehajtva és rendesen pakoltam vissza a polcokra. Persze közben folyamatosan kattogott az agyam, hogy mit akar mesélni barátnőm. Annyira féltem, hogy valami Niall-al történt, vagy a fiúkkal. Az is felmerült bennem, hogy Anne visszatért. Ezt a képet, ahogy elképzeltem, úgy is hessegettem el.
- Jól vagy? - nyújtotta a bögrét Lana, ezzel is visszarántva a valóságba. Bólintottam, megköszöntem a kávét, és kényelmesen elhelyezkedve vártam, hogy barátnőm elkezdje a magyarázkodást. - Oké - fújta ki a levegőt. - Először is. Tudnod kell, hogy nem elfoglaltam a házad. Nem használtam ki, azt, hogy te elmentél, hiszen nekem is van saját házam - bólintottam. Örültem, hogy ezt tisztáztuk, de még mindig nem értettem, hogy mit keres itt hajnali egykor. - Azért vagyok itt, és most értem el a második ponthoz, mert filmet keresek, és tudom, hogy neked van egy halom filmed. Csak kölcsön akartam venni egyet-kettőt. 
- Ez rendben van - bólintottam. - De miért hajnali egykor, és miért tőlem? 
- Azért hajnali egykor, mert holnap reggelre kellene. Mármint, ma reggelre - mosolyodott el. - És azért tőled, mert bejártam a környéket, és nem találtam egy film kölcsönzőt se. Fölöslegesen nem akartam venni egy filmet se, ezért jöttem hozzád. Nem gondoltam, hogy pont ma állítasz be - rázta meg a fejét, majd elvigyorodott, és a nyakamba ugrott. - Annyira örülök, hogy visszajöttél. Nagyon aggódtunk, mert nem lehetett elérni se. Niall az első hónapban nagyon ki volt - húzta el a száját Lana. - De aztán a fiúk helyre hozták, elvitték mindenhova. Elterelték a figyelmét rendesen. Mondjuk Louis eleinte nagyon furcsa volt, de ő is rendbe jött. 
- Louis? - nyeltem egy nagyot. Hogy is felejthettem el a szerelmi vallomását? Hát. Most kapott két hónapot, arra, hogy elfelejtsen. Remélem sikerült neki. - És Niall hogy van? - hessegettem el a Louis-ügyet a fejemből.
- Mondom. Az első hónap kegyetlen volt neki, de azzal nyugtattuk, hogy hamarosan úgy is találkoztok. Aztán a fiúk elrángatták mindenhova. Lefoglalták. Terelték a gondolatait - mesélte barátnőm. Rajta csak annyit vettem észre, hogy jó kedvű. Eltűnt az a szigor, amivel itt hagytam. Már messze nem volt az üvöltözős fajta.
- És te? Mi a virulás oka? - mosolyogtam rá. Lana elpirult, és mosolyogva lesütötte a szemét. - Lana? 
- Oké. Elmondom - vett egy nagy levegőt. - Mikor elmentél, ugye mindenki szomorú volt. Aztán a második hét fele, Harry felhívott és elhívott egy randira - Hogy leesett-e az állam? Mindegy, majd összeszedem. - Elmentem. Vacsoráztunk. Nevettünk, és jobban megismertük egymást. Aranyos volt. Aztán rá pár napra megint elhívott. Sétáltunk, este a csillagos ég alatt, és beszélgettünk. Mindenféléről. Úgy váltunk el, hogy megcsókolt. Szóval. Azóta, úgy minden oké - Hihetetlen, de Harry-nek sikerült az, ami még senkinek sem. Lana leszokott az üvöltözésről. Csak van valami jó is ebben a napban. Igaz, hogy még csak most kezdődött el, de mit számít? Lana boldog. Harry-vel. Ezért én is boldog vagyok. A két legjobb barátom egymásra talált. De jó!
- Lana - fogtam meg a kezét. - Nagyon örülök nektek. 
- Tényleg? - teljesen el volt képedve. Nem értettem miért. - Úgy örülök - oké, tehát, most mindenki boldog. Ó, kérlek, csak maradjon is így. - Azért kell a film, mert Harry nem szereti a mozit, ezért reggel otthon filmet nézünk - mutatta fel a kezében tartott dobozokat. - De, gondolom, fáradt vagy. Már megyek is. Majd beszélünk - nyomott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt. 
Az első gondolatom az volt, miután kiment az ajtón, hogy felhívom Niall-t. De nem akartam felébreszteni. Csak írtam neki egy üzenetet. Tudtam, hogy a telefonja le van némítva mindig, és a rezgésre meg nem kel fel, szóval nyugodt szívvel küldtem el az üzenetet, és feküdtem le aludni.

Haza értem. Itthon vagyok. Nem akartalak felébreszteni, azért nem hívtalak. Ma tali? (: Szeretlek  ♥ Xxx

btw:Az előző részhez nem kaptam sok értékelést... Nem sikerült jól? Ehhez a részhez kaphatnék többet? (:♥