30.rész - June 12. - The end.

Utolsó rész.(:
Igazából valami csöpögős szöveget kéne írnom... De nem tudok. Csak köszönöm, hogy szerettétek, amit írtam. Hogy sok visszajelzést és biztatást kaptam. Úgymond ez a legnépszerűbb blogom, és ez az első, amit szerettem írni. (: Még van a Holiday, amit majd szeretnék pótolni, mert nagyon el vagyok maradva vele. 
235 hozzászólás - aminek a fele az enyém a válaszok miatt. :D 
33 bejegyzés - amiből három nem rész.
12 designe változtatás - és még akartam volna változtatni. :DD
És 21 rendszeres olvasó.(: Nem olyan sok, de nekem annak számít. :D
Jó olvasást! xx

This is the end...:D

skyfall

Sokan azt mondták, hogy ne bízzak abban, hogy sokáig fog tartani a barátságom Niall-al. Sokan figyelmeztettek, hogy ejtve leszek, ugyanis találni fog egy olyan személyt aki száz százalékosan tud majd helyettesíteni. Én az ilyen fajta "tanácsokat" mindig meghallgattam és csak bólintottam. Igazuk volt. De csak félig. 
Pontosan öt évvel ezelőtt féltem attól, hogy el fogom veszíteni egy lány miatt. Aztán rá két hónapra pedig attól féltem, hogy egy fiú miatt fogom elveszíteni. De úgy tűnik a mi kapcsolatunk mindent túlél. 
Átmentünk dolgokon. Teljesen mindegy volt, hogy együtt vagyunk vagy külön, mindig átéreztük a másik szomorúságát. Ha most valaki közölné, hogy hosszabb időre legyek tőle külön akkor nem menne. Olyan hosszú ideje vagyok mellette - mint legjobb barát, mint barátnő - , hogy egyszerűen nem menne az élet nélküle. Ez baromi drasztikusan hangzik, és olyan őrültnek tűnhetek, hogy inkább nem is fejtem ki jobban. Nem tudom, hogy ő mit gondol erről, de szerintem nem annyira más erről az elképzelése. 
Nem tudom és nem is akarom kiszámolni, hogy hány éve ismerem Niall-t. Van az a szöveg, amit mindenki a fejemhez vágott már, hogy "Fiú és lány között nincs barátság." és erre én rá is jöttem abban a pillanatban, amikor Niall hazaállított az X-faktorból és megláttam. Akkor szerettem belé. És akkor tudtam, hogy köztünk már soha nem lesz igaz barátság. Hülyültünk, együtt voltunk és úgy viselkedtünk, mint egy pár, de mégsem voltunk olyan jó barátok. Mert, ha meglökött vagy puszit nyomott az arcomra, akkor zavarba jöttem és valamivel visszavágtam. Niall hülyülős haver volt. Egészen Június tizenkettedikéig, amikor is végre túlléptünk ezen a hülyülős barát zónán. Szörnyű nap volt, aztán jól alakult, majd megint szörnyűvé vált. De mégis az volt életem legjobb napja. Bár szerintem már holnap azt fogom mondani, hogy a mai Június tizenkettő életem legjobb napja. 
Furcsa volt visszatérni ugyanabba a templomba, ahol öt évvel ezelőtt voltam. Furcsa volt, hogy Lana most nem engem fog be munkásnak, hanem a többi fiút - Niall-t leszámítva. Lesétálva a lépcsőn eszembe jutott, amikor Louis-ba botlottam, vagy amikor barátomhoz rohangáltam, mert nem akartam tétlenül ücsörögni. Az egész épület egy hatalmas emlék volt. A kis szoba, amit mai nap is Niall foglalt el, tele volt emlékekkel. Öt évvel ezelőtt is úgy állt, ahogy ma. Háttal az ajtónak és a kis ablakon bámult ki a semmibe. 
- Nem tudod véletlenül, hogy kinek az esküvője lesz ma? - kérdeztem, mire Niall csillogó szemmel megfordult és felkapva megpörgetett, én pedig szorosan magamhoz öleltem. 
- Csak megjöttél - suttogta két csók között, miután letett.
- Csak meg - mondtam fülig érő szájjal, ugyanis eszembe jutott, hogy ugyanez a beszélgetés zajlott le köztünk akkor is, amikor utoljára itt voltunk. - Szóval. Meghívtak erre az izére, de még mindig nem tudom kinek lesz megtartva. Nem segítenél? – biggyesztettem le a számat.

- Én sem tudom. Csak beugró vagyok. – váltott át halál komoly arcra.

- Akkor szerintem maradjunk együtt, mert elfogunk veszni a sok „tudom hol vagyok” ember között. – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.

- Oké. – húzta széles mosolyra a száját. - De most komolyan. Örülök, hogy nem késtél el - húzott magához.

- Persze, hogy nem. Ez a mi napunk - olyan jó volt végre kimondani. Niall először csak mosolygott, aztán olyan ijedt képet vágott, hogy azonnal én is megrémültem. Már éppen kérdezni akartam, hogy mi történt, amikor már válaszolt is - Nem szabad látni a vőlegénynek a menyasszonyt az esküvő előtt - fordított meg és már tolt is az ajtó felé. Én csak a szememet forgattam, majd mielőtt becsapta volna mögöttem az ajtót, gyorsan megfordultam és adtam neki egy "az oltárnál találkozunk" csókot. 

Ahelyett, hogy az öltözőmbe mentem volna, felmentem Lana-hoz, aki éppen a fiúkkal beszélt. 

- Csak kész akarok lenne időben. Ennyi az egész - hallottam a mentegetőzését. Furcsa volt, hogy nem kiabál. Összejöhetett volna akkor is Harry-vel, amikor Anne-val akart Niall összeházasodni. - Jesy, te miért nem öltözöl!? - ordított rám. Oké, mindent visszaszívok. Ugyanolyan, mint volt. 

- Izé... Van egy csomó időm - mutattam az órámra.

- Mindenki tudja, hogy milyen gyorsan öltözöl, szóval... Hé, elég! - mondta, amikor a fiúk egyszerre rohantak le és öleltek magukhoz. - Harry, legalább neked legyen eszed! - toporzékolt barátnőm. Harry csak nevetve nyomott egy puszit az arcomra, és azonnal elrángatta onnan a többieket is. Mosolyogva intettem és gyorsan lementem öltözni. Igaza volt Lana-nak. Mire kész lettem mindennel addigra már készülődtek és megérkeztek a vendégek is. Barátnőm lépett be a szobába, kopogás nélkül és elismerően végig nézett rajtam, majd szorosan megölelt.

- Gyönyörű vagy -suttogta, mire még szorosabban öleltem. - Örülök nektek. Igazán. És elvárom, hogy az én esküvőmön te intézd azokat, amiket én intéztem ma neked - mondta komolyan, mire csak pislogtam. Elnevette magát és felment elfoglalni a helyét. Én a hátsó ajtón mentem ki, hogy a templom elé kerüljek, és értetlenül néztem körbe. Hol van apa!? Kinyitottam az ajtót, mire mindenki hátrafordult és sugdolózva álltak fel. 

- Nem, nem, nem, nem! Üljetek le. Apa! - szóltam mire csak mosolygott. Lana azonnal kapcsolt és megragadva apukám kezét azonnal kilökte hozzám. 

- Csak egy dolgot kértem. Egyetlen egyet! - kiabálta, mire apa lesütötte a szemét. 

- Semmi baj - ragadtam meg a kezét és megszorítottam. - Csak egyet kérek - mondtam előre nézve. - Ne engedd, hogy elessek.

- Nem fogom - nyomott puszit az arcomra, és kinyitotta a templom ajtót. Mivel az előbbi alakításomnál megkértem mindenkit, hogy üljenek le, most mindenki kérdő tekintettel nézett felém, én pedig könyörgő tekintettel Lana-ra. 

- Oké, most már fel lehet állni - forgatta a szemét, mire mindenki felállt. Lassan sétáltam Niall felé, aki csak mosolyogva rázta a fejét. Ez valami olyasmit jelentett, hogy "nem hiszem el, hogy mindig veled történnek ilyenek." Nevetve lesütöttem a szemem, majd elengedtem apa kezét, aki megint nyomott egy puszit az arcomra és gyorsan a helyére sietett. 

- Minden rendben? - suttogta Niall, amikor megszorította a kezem.

- Magas ez a cipő - válaszoltam, mikor koncentráltam, hogy ne essek el.

- Foglak - mondta, mire bólintottam.

Rendben zajlott minden, és igazából Lana irányítása/szervezése miatt nem is aggódtam. Nem féltem, hogy valami baj lesz egészen addig, amíg...

- Niall James Horan. Akarod-e feleségednek Jesy Thirlwall-t? - kérdezték Niall-tól.

- Határozottan igen - mosolygott, én pedig ott olvadtam el. 

- Jesy Thirlwall. Akarod-e... - kérdezte volna, de mivel magas volt a cipő és már fájt a lábam, és legszívesebben mentem volna már, hogy kettesben legyek Niall-al, ezért simán közbe vágtam. 

- Igen - mondtam, mire Niall nevetve a kezébe temette az arcát. 

- Öhm... Rendben. akinek van valami ellenvetése, az most szóljon vagy hallgasson mi... - úgy tűnik, hogy nem csak én voltam ma olyan hangulatban, hogy félbeszakítottam mondatokat. 

- Van - állt fel valaki, akit legszívesebben elástam volna. Élve. Kiderül, hogy nem is vagyok kedves ember.

- Nem! Te nem! - mondta Lana és egyből felállt és kivitte Anne-t a templom elé. Nyilván kilökte egy autó elé.
Nem bírtam felfogni, hogy volt képe eljönni és közbe vágni. Mondjuk nekem meg sem kéne szólalnom, mert ugyanezt tettem az ő esküvőjén, de akkor is. Ő már ebbe nem szólhatna bele. Eltelt nemtudommennyiidő, és ezek után még mindig rosszat akart nekem. Megértem. Persze. Én is rosszat tettem, és muszáj valahogy visszakapnom, de bárcsak ne ma és ne így tette volna.

- Oké, nincs - mondta apa, mire mindenki felnevetett. -  Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. -  mondta, Niall pedig egyből magához húzott és megcsókolt. Amikor elváltak ajkaink, a fejét rázta.

- Most már mindent átéltünk együtt - mondtam.

- Még szeretnék veled átélni pár dolgot, ha nem baj Mrs. Niall Horan - válaszolta, nekem pedig felgyorsult a szívverésem.

Lana-val összefutottam kint, amikor mindenki odajött gratulálni/mindent jót kívánni. Barátnőm csak annyit mondott, hogy soha többet nem fogjuk látni. Hm. Lehet, hogy tényleg kilökte egy autó elé.

- Egyáltalán mit keresett itt? - kérdeztem, amikor senki nem hallott.

- Te tönkre tetted az övét, ő pedig úgy tervezte, hogy a tiédet is tönkre kell tenni - vonta meg a vállát, majd odament Harry-hez.

Teljesen mindegy volt, hogy tönkre tette az esküvőmet Niall előző barátnő félesége. Nem érdekelt. Niall-t sem érdekelte, és ezért nem is beszéltünk róla. Csak arra tudtam gondolni, hogy végre az enyém én pedig az övé vagyok. Ha valamit nagyon akar az ember, egyszer csak megkapja.
És, hogy mi lett vége ennek a Június tizenkettedikének? Happy End. (: