27.rész - August 12. Segítség...

Csáóóó!:D
Csak annyit szeretnék most tisztázni, hogy mikor lesznek részek. (:
28. rész: November.17.
29. rész: December 1.
30. rész: December 15.
A másik blogomba havonta 1 rész lesz, addig, amíg ezt a blogom be nem fejezem. (: Utána megpróbálom hetente hozni. ^^
Jó olvasást! xx

Are you crazy?

Must be stupid if you think that we can start again 

Are you joking, must be joking

You ain't laughin', I ain't smokin'

R U crazy

Miért van az, hogy, noha nem is én tehettem a rosszról, mégis nekem volt bűntudatom. Az, hogy Louis elmondta az érzéseit, nyilván neki megkönnyebbülés volt, és most már csak arra kell várni, hogy mikor adom be a derekam és mikor mondok nemet Niall-nak, neki pedig egy hatalmas igent. És míg ő így érzett, addig én féltem, hogy barátom mikor veszi észre az ellenségeskedésem és a félelmemet. Soha nem tudnék igent mondani Louis-nak. Szeretem, de csak mint egy barátot. Soha nem akarnék többet tőle.
Niall elmondta, hogy miről beszéltek barátjával, de semmi konkrétat nem mondott Louis rólam. Egy kavics leesett a szívemről. Már csak a sziklának kéne.
Minden percben azt éreztem, hogy muszáj elmondanom. Muszáj közölnöm vele, hogy mi történt két hónappal ezelőtt. Muszáj volt valakivel megbeszélnem. De bármennyire is akartam barátommal, nem lehetett. Nem akartam, hogy ő is rosszul érezze magát. Vagy esetleg Louis. Ezért kénytelen voltam mást keresni.
- Zavarlak? - szóltam bele a telefonba köszönés nélkül.
- Baj van? - kérdezett vissza egyből. Tudtam, hogy érteni fogja ezt a "nem-köszönök" stílust.
- Egy kicsi. Tudunk találkozni? Szólhatsz a többieknek is. Csak Louis-nak ne, kérlek! - mondtam, és ki is nyomtam a telefont. Tudtam, hogy Lana most ki se lát a pink ködből, ami őt körül veszi a szerelem miatt, de vagy vele beszéltem volna meg vagy Niall-al. Előbbi most sokkal jobb ötletnek tűnt.
- Szívem - öleltem át a vállát hátulról barátomnak. Éppen a tévé előtt ült és nézett valamit. Mármint... Ment a tévé és közben ő gépezett. - Elmegyek, találkozok Lana-val. Elleszel itthon? Sietek - válaszul csak kaptam egy "hiányozni fogsz erre a kis időre is" csókot. A kedvencem.
Lana-val, ha nem beszéltem meg találkozó helyet, akkor általában nála találkoztunk. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak reagálni erre a helyzetre, de reméltem, hogy adnak majd néhány tanácsot. Nem azért akartam nekik elmondani, hogy ők is velem együtt szidhassák, hanem, hogy legyen kivel végre megbeszélnem.
Gyorsan odaértem, és konkrétan ráestem a csöngőre.
- Figyelj, tudom, hogy ideges vagy, de elég csak egyszer megnyomni, oké!? - nyitotta ki az ajtót Lana kicsit idegesen.
- Bocsánat - sütöttem le a szemem. Barátnőm csak magához húzott, szorosan megölelt, és beterelt a nappaliba, ahol már ott ült Harry, Liam és Zayn.
- Mi történt? - állt fel azonnal mind a három fiú, amikor meglátták a nem túl boldog arcomat. Egyesével megöleltem őket, majd leültem velük szembe, és megvártam, míg ők is elhelyezkednek. Aztán sóhajtottam egy nagyot.
- Húha - döbbent le máris Harry. - Ekkora a baj?
- Mi? - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Akkorát sóhajtottál, hogy kint tombol a szélvihar - mosolygott Liam. Halványan elmosolyodtam, aztán belekezdtem.
- Tudjátok, két hónapja leléptem - mind a négyen bólintottak. - Aznap pont miután végre sikerült beszélnem Niall-al, átjött Louis. Elkezdett hadoválni valami lányról, aztán közöltem vele, hogy mondja el a lánynak, hogy mit érez. Odafordult és közölte, hogy én vagyok az a lány. Amikor este összecsomagoltam, hogy lelépek egy kicsit, Niall felhívta Louis-t, hogy segítsen leállítani. Pont Louis-t. Ő átjött és akkor igazából nem is történt semmi. Ma viszont, amikor találkoztunk flörtölt, plusz a bowlingozásnál elég érdekes dolgokat művelt és mondott - hadartam el gyorsan és amikor befejeztem felnéztem. Mind a négyen ledöbbenve hallgattak végig, és csak pislogni tudtak.
- Tehát - köszörülte meg a torkát Zayn. - Pont mikor minden rendben volt, Louis mindent elcseszett, azzal, hogy elmondta, mit érez?
- Röviden, igen - bólintottam.
- Megfojtom egyszer ezt a gyereket - rázta a fejét Harry. Lana megfogta a kezét és megszorította. Ezzel próbálta kicsit lenyugtatni, ami úgy tűnt, sikerült.
- Mit csináljak? - néztem kétségbe esetten rájuk.
- Mit akartál csinálni? Vagy választottál már? Louis vagy Niall? - kérdezgetett Lana.
- Tudod, hogy Niall. Nem éreztem soha többet barátságnál Louis iránt. Ő csak egy jó barát. Niall az igazi - mondtam komolyan.
- Te ne csinálj semmit, Louis pedig egyszerűen felejtsen el - mondta Liam. - Írnek mondtad már?
- Dehogy - ráztam meg azonnal a fejem. - Félek, hogy rám is haragudna, amiért nem mondtam el. Két hónapja.
Egy ideig csöndben ültünk, mindenki próbált rájönni, hogy mi lenne jó. Felmerült bennem két lehetőség is.
1. Haza megyek és elmondok Niall-nak mindent. Ő pedig vagy kiakad, és megharagszik rám is, amiért nem mondtam el, és Louis-ra is, azért amit tett és mondott.
2. Találkozok Louis-val és közlöm vele, hogy álljon le, mert most teljesen jól elvagyok Niall-al, és nem szeretném, hogy tönkre tegye. Ő vagy komolyan veszi, és leszáll rólam, és maradunk csak barátok. Vagy pedig teljesen hidegen hagyja és ugyanúgy fog próbálkozni.
A második lehetőséget azonnal elvetettem, mert mindennél jobban el akartam azt kerülni, hogy Louis-val kettesben legyek valahol. Nem akartam, hogy bepróbálkozzon, úgy ahogy a bowling pályán ezt már egyszer megtette.
- Mire jutottál? - mosolyodott el Liam. Nyilván látszott, hogy valamin nagyon törtem a fejem.
- Louis-val találkozzak vagy Niall-hoz menjek? - kérdeztem.
- Amelyikhez mész azt választod, vagy utasítod el - mondta Lana.
Ha Louis-hoz megyek és közlöm vele, hogy ennyi, akkor Niall-t választom és Louis-t teszem a szemetesbe - úgymond. De, ha Niall-hoz megyek, akkor meg őt választom. Semmiféleképpen nem akartam Louis-t választani.
- Niall - mondtam, és mintegy végszóra megszólalt a telefonom. Barátom neve és két kinyújtott nyelves fotó tűnt fel a képernyőn. - Mondd.
- Gyere haza - mondta köszönés nélkül. A hangja kicsit fagyos volt.
- Baj van? - kérdeztem azonnal.
- Csak gyere haza. Vita lezárva - mondta.
- Vita? Milyen - kérdeztem volna, de kinyomta a telefont. Meghűlt bennem a vér. - vita?
- Mi történt? - kérdezte azonnal Zayn.
- Fogalmam sincs, de haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattatok - mosolyodtam el hálásan, majd mindenkit megöleltem.
- Sok sikert - húzott magához Lana az ajtónál. - Majd értesíts, hogy mi volt.
Annyira ijedt voltam, hogy meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam. Féltem, hogy mi történhetett. Féltem, hogy esetleg megtudta...

26.rész - August 12. "Két tűz között."'

Hey!♥
Aki benne van a csoportban, az már tudja, hogy mire jutottam a bloggal... Mivel alig van időm + ihlet hiányban szenvedek + fogalmam sincs, hogy kit érdekelne ez a blog, ha esetleg még írnék 15 részt, ezért 30. részig szeretném míg írni. Ezen kívül még lesz 4 rész. Fogalmam sincs hogy fogom megoldani ezt a szerelmi 3 szöget 4 rész alatt, de csak megoldom. :'D 
Nem sokára The End, de addig is... Jó olvasást! xx (:

But everybody's changing And I don't feel the same

Everybody's changing

Ha így telt volna a napom, akkor azt mondom fantasztikus. Hiszen... Niall-al ülni egymás mellett és egy filmet bámulni több, mint király. Na, jó. Igazából nem csak egymás mellett ültünk, hanem én a vállára hajtott fejjel, ő pedig az én fejemre hajtott fejjel. Amikor nem sírtunk a nevetéstől. Mert igazából nem bámultuk a filmet - csak így, unalmasan, csöndben - hanem Niall minden percben elsütött valami poént és parodizálta a szereplőket. De volt, hogy nem is a tévére figyeltünk, hanem egymást néztük. Nem, nem őrültünk meg, csupán jó volt a másik vigyorgó arcát nézni. Ezt semmiféleképpen nem úgy kell elképzelni, hogy - mondjuk - 20 percig folyamatosan vigyorogva ültünk egymás mellett és néztük a másikat. Nem. Csak néha egy-két percre elbambultunk. Ha unalmas a film, simán megtörténhet. 
Szóval, ha így telt volna a napom, akkor örültem volna. De természetesen nem így töltöttük az egész napunkat, mert Louis felhívta Niall-t, hogy valamit csinálni kéne, mert nagyon unatkozik. A fiúk lebeszélték, hogy fél óra múlva találkozunk és elmegyünk bowlingozni. 
- Nem tudok bowlingozni - ráztam meg a fejem, miután Niall letette a telefont és elmondta, hogy mi a terv.
- Majd megtanítalak.
- Te sem tudsz bowlingozni - ráncoltam a szemöldökömet. 
- Majd megtanítanak - nevetett fel. 
- Ki? Kik? - Reméltem, hogy nem csak Louis jön, hanem magával rángatja Liam, Zayn és Harry-t is. Akkor kevésbé lett volna kínos ez az egész.
- Majd valaki. De, ha bowling tudás nélkül csináljuk, szerintem az se lesz baj. Vicces lesz - lökte meg a vállam. Próbáltam halvány mosolyt magamra erőltetni, de nem nagyon ment. Míg én kínosabbnál kínosabb pillanatokat képzeltem el, addig Niall kikapcsolta a filmet, és indulásra készen állt. - Jesy...
- Tessék? - néztem rá, mire fürkésző tekintettel nézett a szemembe. 
- Minden rendben? - mosolyodott el halványan, és felém lépett egyet.
- Persze. Izé... Minden a legeslegeslegnagyobb rendben. Mi lenne a baj? - kicsit volt feltűnő a hadarásom és  a dadogásom. Nem volt vészes. 
- Mivel késésben vagyunk - nézett gyorsan az órára - ezért erről majd később beszélünk - nyújtotta a kezét, majd elindultunk. 
- Csak Louis lesz ott? - kérdeztem út közben. Niall egy ideig nem válaszolt. Úgy tűnt valamin nagyon gondolkozik. - Hahó, Föld hívja...
- Mi van közted és Louis között? - kérdezte hirtelen. Oké. Teljesen lefagytam. Egyből az jutott eszembe, hogy tudja. Tud mindent, mert Louis túl feltűnően csinálja... azt, amit csinál. Mondanom kellett valamit, mielőtt még elkezdi tovább gondolni ezt az egészet.
- Semmi - Egy szó, remek. -Csak barátok vagyunk.
- Mostanában olyan ellenszenves vagy vele. Csinált valamit? - állított meg barátom, és fordított magával szembe. Hogy csinált-e valamit? Lássuk csak.. Összejöttünk erre ő bevallotta, hogy szeret (imádom az időzítését, tényleg) majd eltűntem két hónapra és utána még flörtölt is velem. De, amúgy, nem. Nem csinált az ég világon semmit, csak mindent tönkre tett. 
- Nem. Minden rendben - mosolyogtam rá. Nem hazudtam. Csak... Nem mondtam igazat. Milyen lenne azt mondani, hogy "Niall, a legjobb barátod szerelmes belém és ezt el is mondta nekem. Szerinted mit csináljak?". Szerintem ő (1) megkérdezné, hogy mikor történt, mit mondott, (2) elmenne Louis-hoz, megkérdezné őt is, hogy miért/mikor/hogy? Aztán (3) belefojtaná egy kanál vízbe. 
Nem, igazából fogalmam sincs, mit csinálna, de az biztos, hogy kiakadna. És sajnos benne van a pakliban, hogy rám is haragudna. 

***

- Muszáj ez a cipő? - nyafogtam, amikor a kezembe nyomtak egy cipőt "vedd fel" címszó alatt. Mivel még soha nem bowlingoztam, azt se tudtam, hogy ehhez külön cipőt osztogattak. Ezért csodálkoztam, amikor utánam hajították.

- Igen - állt fel Niall, amikor felvette a sajátját. Úgy nézett ki, mint Goofy. Kicsit nagy volt rá a cipő, ugyanis nem találtak a méretének megfelelőt. 

- Szerintem mókás - röhögött Louis, amikor csúszkálni kezdett a cipővel a pályánál. Ó, tényleg. Louis is ott volt. Bah. (Természetesen Harry, Liam és Zayn nem tudott jönni, ezért csak hárman voltunk.) Furcsa volt, mert délelőtt teljesen máshogy viselkedett, most pedig találkoztunk, adott két puszit és már jöttünk is be. Nem mondott semmit. Mondjuk, egyszer merjen Niall előtt mondani valamit, és én fogom belefojtani egy kanál vízbe.

- Louis! - kiabálta Niall. - Elmegyek kajáért, meg üdítőért, addig tanítsd meg Jesy-t. Még soha nem játszott.

Sóhajtottam, majd Louis felé fordultam, aki már nyomta is a kezembe a golyót. Odaálltam a pályához és figyelmesen végig hallgattam Louis-t, aki elmondta hogy tartsam, mit csináljak, mire figyeljek. Miután bólintottam, beálltam, és Louis egyből a csípőmre és a kezemre tette a kezeit, hogy segítsen. Szúrós pillantást vetettem rá, de nem is figyelt. Amikor megmutatta, hogy gurítsak a keze simán a fenekemen kötött ki. Azonnal felegyenesedtem és szembe fordultam vele.

- Ha nem lennének itt ennyien, felpofoználak - közöltem vele, mire féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Ha csak ketten lennénk megcsókolnálak - jelentette ki, mintha ez halál természetes lenne.

- Ezt most azonnal hagyd abba. Ne cseszd ezt el nekem - mondtam, majd visszatettem a golyót a helyére, és leültem. Niall pár perc múlva egy halom kajával jött vissza, amiket lepakolt az asztalra.

- Hogy ment? - harapott bele egy pizza szeletbe.

- Micsoda?

- Aaa... bowling? - kérdezte furán.

- Ja, remekül. Louis mindent elmondott - mondtam kicsi éllel a hangomban.

- Jesy pedig mindent tud. Hála nekem - mondta hátradőlve. 

Meg tudtam volna ölni. Ha azt hiszi, hogy hagyni fogom neki, hogy tönkre tegyen valamit, ami még csak most kezdődött el, akkor baromi nagyot téved. Niall-nak nem mertem mondani semmit. Majd, ha durvább, követelőzőbb és nyomulósabb lesz, majd akkor szólni fogok.

***

A bowlingot ezek után, szerintem nem meglepő, hogy nem nagyon élveztem. Valahányszor valaki mögém állt, azt hittem, hogy Louis az és egyből megfordultam. Megkönnyebbültem, amikor végre elköszöntünk Louis-tól. Egy ideig csöndben sétáltunk, de egy idő után megkérdezte:

- Valamit csinált Louis?

- Ezt ma már megbeszéltük. Nem - ráztam meg a fejem. Nehéz volt tartani a számat, de muszáj volt. Nem akartam, hogy miattam legyen harag.

- Azt mondta, hogy érdekesen elbeszélgettetek - vonta fel a szemöldökét. Csak pislogtam. Mit mondott Louis!? Miért beszél rólam Niall-nak!? 

25.rész - August 12. "Mi van!?"

Hyhy!:D
Csak összehoztam ezt a részt is. Nyáron akartam volna még egy részt, de annyira sok dolgom volt, hogy gép közelébe se voltam. Aztán elkezdődött a suli, kisérettségi tételeket írtam, meg próbáltam tanulni is valamit. Aztááán lebetegedtem. Úgyhogy most sikerült leülnöm a gép elé, és írni egy kicsivel hosszabb részt. :D Köszönöm a türelmet. ^^ <3
+ ma még a kinézeten is változtattam (időm, mint a tenger:D) Milyen lett? ^^ bízom benne, hogy nem lett túl...piros :DDD
Hát...Nem lett túl romantikus folytatás, de remélem tetszik. (:
Jó olvasást! Xxx :D ^^

I need your love

I need your time
When everything's wrong

You make it right

I need your love

El sem tudtam képzelni, hogy miért, de Niall fél óra séta után bevezetett a házába. A kávézó, ahova mentünk, a találkozó miatt, mindössze tíz percre volt tőlem - és Niall-tól se lehetett messzebb - mégis húsz perccel tovább tartott haza érni hozzá. Nem mondom, hogy rossz volt vele sétálni egy kicsit, mert akkor hazudnék, mindössze arról volt szó, hogy nem értettem a hosszabb séta okát.

- Tovább tartott a séta - mosolyogtam rá, mikor leültem a kanapéra, és kényelmesen elhelyezkedtem. Nem kérdeztem, nem vontam kérdőre, mindössze kijelentettem, mintha csak egy ártatlan észrevétel lenne. Az is volt.

- Igen - vonta meg a vállát. - Régen sétáltunk, meg beszélgettünk, gondoltam, miért ne jöhetnénk mellékutcákban és egy kisebb kerülő úton - mondta, miközben lehuppant mellém, és a kanapé előtti kis asztalra helyezte a laptopját. Már le is zártuk a témát, gondoltam, a sétával kapcsolatban. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem, amikor már kezdett magához térni a gép, és megjelent a háttérkép a képernyőn. Én és Niall voltam rajta. Jobban mondva egy halom én és Niall volt a képen. Barátom sok közös képünket összeszerkesztette, és beállította háttérképnek. Bármennyire is próbáltam, nem tudtam nem mosolyogni. Fülig ért a szám.

- Mindjárt megmondom - adott egy gyors csókot, majd vissza is fordult a géphez és valamit elkezdett pötyögni. Próbáltam követni, hogy mit nyomkod, és mit ír hova, de egy idő után egész egyszerűen feladtam. Olyan gyorsan kattintgatott az oldalak között, hogy nem tudtam összerakni, mit csinál.

- Niall, kéééééééérlek! Mondd meg, hogy mit csinálsz! - kértem néhány perc múlva. Csak mosolyogva feltartotta a mutató ujját, jelezve, hogy bírjak ki még néhány percet. Mivel néhány perc, óráknak tűnt, ezért feltápászkodtam és a konyha felé vettem az irányt. Találtam is csokit, amit kicsomagoltam és el is kezdtem enni, miközben visszamentem barátomhoz. Mikor visszaültem mellé, még nyomott egy entert, és hátradőlve mosolyogva rám nézett. 

- Oké - kezdte. - Twittereztem, és megnéztem valamit. 

- Mit? - kérdeztem rá, mert nem nagyon akarta folytatni.

- Mit szólnál egy twitcam-hoz, úgy húsz perc múlva? - kérdezett vissza mosolyogva. Teljesen lefagytam, és meg sem tudtam szólalni. Twitcam!? És én is vigyorogjak bele a kamerába? 

- Öhm... És... Minek? - ez volt a világ legidiótább kérdése, de abban a pillanatban nem tudtam mást kérdezni. 
- Két hónapja vagyunk együtt, és pár ezer éve vagyunk legjobb barátok. Mégsem láttak még - magyarázta. Jó, oké, ez jogos. De azt nem értettem, hogy miért baj az, ha nem láttak még? Liam és Zayn barátnője is kap elég fenyegető üzenetet a rajongóktól. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, és már majdnem közöltem Niall-al, hogy sajnálom, de nem szeretném, hogy ha bántanának. Aztán megráztam a fejem és képzeletben felpofoztam magam. Niall nyilván nem azért akarja ezt, mert tudja, hogy bántanak majd a rajongók. (?) Ilyen hülyeség is csak nekem juthat eszembe. Hanem azért, hogy bemutasson, hogy tudják, hogy boldog. Vagy valami ilyesmi. 
- Oké - bólintottam végül. - Húsz perc múlva? - kérdeztem, mire Niall gyönyörű kék szeme felcsillant és magához húzva megcsókolt. 
- Azt hittem nemet fogsz mondani - nézett mélyen a szemembe, miután ajkaink elváltak egymástól. 
- Egy ideig én is - vallottam be, majd feltápászkodtam és a lépcső felé vettem az irányt.
- Most hova mész? - kiabált utánam barátom.
- Csak rendbe szedem magam - álltam meg, és visszanéztem Niall-ra, aki mosolyogva figyelt. 
- Minek? Gyönyörű vagy - mondta, mire zavartan lesütöttem a szemem, és legyintve otthagytam izgatott barátomat. Mióta lettem én ilyen pirulós lány? Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám néhány szó. 
 Felértem az emeletre, és már be is siettem a fürdő szobába. Tényleg csak néhány percet akartam szöszmötölni a tükör előtt ácsorogva, de mivel lány vagyok a néhány percből negyed óra lett. Pedig csak fésülködtem. Komolyan. 
Az szám szélét harapdálva mentem le lassan a lépcsőn és az utolsó lépcsőfokon vettem egy nagy levegőt. Niall már azon az oldalon állítgatott pár Niall-ért-ehhez-én-nem dolgot, amelyiken majd lesz a Chat és a mi arcunk. 
- Figyelj, neked nem kell majd semmit nyomkodni, és nézni. Majd én olvasom a kérdéseket, és figyelem az oldalt. Te csak ülj itt, és legyél önmagad - magyarázta, miután észre vette az arcomat. (Elkerekedett szemmel, tátott szájjal figyeltem, hogy mit csinál.) Oké, ez így nem is olyan bonyolult. Ha csak ücsörögnöm kell Niall mellett és válaszolni pár kérdésre, azzal nincs bajom. Csak - kérlek, kérlek, kérlek - ne tegyenek rám megjegyzést.
- Rendben - bólintottam. - Mehet - mosolyogtam, mire Niall megnyomott valamit, és megjelentünk a kis kockában, mire az oldalt lévő chat ablak elkezdett pörögni. Olyan üzenetek jelentek meg villám gyorsasággal, hogy "Niall! Szia! Hogy vagy?". Ilyen üzenet volt egy csomó, de olyan is előfordult, hogy "Kérlek, kövess be. Nagyon szeretlek." és után annyi szívecske, hogy meg se tudtam számolni hirtelen. Amíg én az üzeneteket próbáltam elolvasni, addig Niall azt nézte, hogy látnak-e minket, a hangot állítgatta, és megnézett még pár dolgot. 
- Szerintem látnak - motyogtam, amikor megláttam az első "Ő ki melletted, Niall!?" üzeneteket. 
- És remélem hallanak is - mosolygott, arra célozva, hogy kicsit halkan beszéltem. Míg barátom a reakciómat nézte meg azt, hogy nem ájulok el, addig én még mindig az üzeneteket próbáltam elolvasni. Csak találgatások voltak, meg néhány durvább üzenet, de semmi komoly. - Oké, nyugi - nyomott egy puszit az arcomra, mire levettem a szemem a chat ablakról, és Niall-ra néztem. A mosolya annyira megnyugtatott, hogy hirtelen el is felejtettem, hogy több ezer ember figyel minket különböző kontinensekből/országokból/városokból. 
- Hello - fordult Niall a kamera felé mosolyogva, és intett is. - Hogy vagytok? Minden rendben? - kérdezte kedvesen, én pedig egyből az üzenetek felé fordultam. Sokan válaszoltak, és sokan folytatták a "kééééérlek, kövess be!" szöveg küldését. Gyorsan kerestem az asztalon egy papírt és egy tollat, és pár nevet elkezdtem leírni, amíg Niall elkezdett rólam beszélni. Félig a nevekre és félig arra figyeltem, hogy mit mond. 
- Szóval - kezdett bele. - Azért akartam twitcam-ot, hogy bemutassak valakit, és azért is, mert rég volt - hadarta el, majd felém fordult, én pedig abba hagytam egy kicsit a nevek körmölését. - Elmondod te, vagy inkább én? - kérdezte, és pontosan tudtam, hogy mire gondol. 
- Vagy felváltva - mosolyogtam bele a kamerába, és úgy, hogy ne látszódjon, szorosan megfogtam Niall kezét. - Sziasztok, Jesy vagyok. Niall legjobb barátja éés... - félve pillantottam Niall-ra, aki bólintott és befejezte helyettem a mondatot.
- A barátnőm - nézett mélyen a szemembe. A szó - csak ez az egy szó - felébresztette a hasamban lévő pillangókat és vadul csapkodni kezdtek. Egy ideig így ücsörögtünk, aztán észbe kapva gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem olvasgatni az üzeneteket. "A barátnőd!?" "MIVAN????" ":(" - itt kicsit megijedtem, hogy a szomorú fejet azért küldte valaki, mert úgy gondolja, hogy nem vagyok elég jó Niall-nak, de inkább gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és tovább olvastam. Volt néhány kedves üzenet is, mint például: "Aranyos(:" "Dejóóó. Niall, örülök, ha örülsz." "Sokáig.<3". 
- Mióta vagyunk együtt? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel. 
- Tessék?
- Azt kérdezték, hogy mióta vagyunk együtt - bökött a gép felé, miközben az arcomat fürkészte. - Mióta is?
- Pontosan tudod - mosolyogtam a szememet forgatva.
- Nem - rázta meg a fejét. - Olyan rég volt. Mikor jöttünk össze, Jesy?
- Ne szórakozz már -  ráztam meg a fejem, miközben továbbra is fülig ért a szám.
- Hah, te se tudod - döntötte hátra a fejét a kanapéra.
- De, én pontosan tudom. A napot, a hónapot, az időt. Az egész napra emlékszem - szomorodtam el kicsit. Különböző emlékek ugrottak be arról a napról. Amikor reggel felhívott, amikor láttam őt meg Anne-t csókolózni, amikor hallottam, ahogy azt mondja Niall, hogy "szeretlek". Amikor először megcsókolt aznap, amikor eltűnt, én pedig a keresésére indultam, de nálam találtam meg otthon az ágyamon. 
- Én is emlékszem - mondta végül, amivel visszarángatott a jelenbe. - Június 12 - mondtuk ki tökéletesen egyszerre. Összemosolyogtunk, aztán én folytattam a nevek írását, ő pedig a kérdéseket próbálta elolvasni. 
- Hogy jöttünk össze? - kérdezte halkan, mire felkaptam a fejem és próbáltam egy mondatban megfogalmazni egy egész történetet.
- Gyorsan - ráncoltam a szemöldököm. Úgy gondolom, hogy jobb volt ez az egy szó, mint a semmi és az, hogy elmeséljem az egész sztorit. 
- Bolond - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra, és keresett egy másik kérdést. - Valaki azt üzeni, hogy ne merj megbántani - szólalt meg néhány perc múlva. - Oké, ezt felejtsétek el - rázta meg a fejét a kamerába nézve. - Nem fog, és én se fogom őt. Jesy a legjobb dolog az életembe már ezer éve - mondta halál komolyan, mire döbbenten néztem rá. Soha nem mondott még ilyet. Soha nem mondta, hogy jó hogy vagyok neki, vagy ilyenek. Igazából mindig is igazi baráti viszonyba voltunk. Nem mondtuk a másiknak, hogy szeretlek, nem volt más az ölelésen és a puszin kívül. Majd mikor összejöttünk akkor váltottunk át erre a "csók, ölelés, szeretlek" változatra. Ezért döbbentem meg kicsit, mert még soha nem beszéltünk úgy igazából az érzéseinkről. Az igaz, hogy két hónappal ezelőtt elmondtuk a másiknak, hogy szeretlek, meg hogy elrontottuk ezt az egészet, mert évek óta oda vagyunk a másikért, de ennyi. 
- Higgyétek el, hogy soha nem fogom megbántani. Ő a mindenem - fordultam a kamera felé, miután elmúlt a döbbenet. Letettem az asztalra a tollat és a lapot, és odabújtam Niallhoz, ráhajtottam a fejem a vállára, ő pedig belepuszilt a hajamba. Annyira jó volt így ücsörögni, és vadul kalapáló szívvel hallgatni, ahogy rólam/rólunk/magáról beszél. Bármeddig képes lettem volna így ott ülni mellette.♥

24.rész - August 12. "Ismét..."

Sziasztok!♥
Előző rész elején említettem egy fogalmazást, de még nem jutottam el odáig, hogy megírjam, pedig csak két hét van a suliig. Már abban se vagyok biztos, hogy felteszem. Mindegy. :D
Nagyon örültem a visszajelzéseknek az előző részhez. Mostanában nem kapok túl sokat, de a 23. részhez kaptam. :DD Még egyszer köszönöm.♥
Nem is tudom, hogy mikor hoztam utoljára részt. A nyári szünetben még két részt terveztem/szeretnék írni.:D Bár, ha így haladok vele, ahogy ezzel a résszel, lehet, hogy ez lesz az utolsó rész a nyári szünetben.
Remélem mindenkinek jól telt a nyara.^^♥ Jó olvasást! Xxx (:

Where are you and I'm so sorry
I cannot sleep, I cannot dream tonight
I need somebody and always
This sick strange darkness   

I miss you

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdeztem körül belül ezredszerre Niall-t. 
- Jesy - sóhajtott. - Miért ne lenne az? 
- Nem tudom. Két hónapja nem láttam őket - rágtam a szám szélét. 
- Engem sem láttál két hónapja és hajnali ötkor mégis átrohantam hozzád, mert látni akartalak. Örülni fognak neked - húzott magához, és nyomott egy puszit a fejemre.
- De te a barátom vagy - ráncoltam a szemöldököm. - Most akkor egyszerre öt barátom van?
- Nem osztozom - szorított még jobban magához, én pedig ott olvadtam el. 
Niall reggel ugye átjött, és beszélgettünk. Aztán felmerült a kérdés, hogy mit akarunk ma csinálni. Én azt ajánlottam, hogy nézzünk filmet, legyünk együtt, és ne foglalkozzunk semmivel, de Niall erről hallani sem akart. Nem olyan srác, aki szeret otthon ücsörögni, ez tény. Inkább sétál, és kint van a levegőn. Szóval ő azt mondta, hogy inkább találkozzunk a többiekkel és legyünk együtt egy kicsit, mert úgyis rég láttuk egymást. Ezzel eddig semmi baj nem lett volna, csak aztán beugrott, hogy akkor láttak utoljára, mikor hiszti rohamom volt. Vagy ahhoz hasonló. Aztán az is beugrott, hogy Louis szerelmet vallott nekem, és az is, ahogy magához húzott Június tizenkettedikén az esőben. Ezt persze nem mondtam el Niall-nak - mármint azt, hogy szerelmet vallott nekem Louis -  mert féltem a reakciójától, de próbáltam más érvekkel lebeszélni erről az egészről.
- Kérlek, annyira fáradt vagyok - hisztiztem. Vagyis, próbáltam hisztizni. Barátomnál, mondjuk, nem sokat értem el egy kis hisztivel. 
- Este hagylak aludni - nyomott egy puszit a számra.
- De, én nem szeretnék menni - biggyesztettem le a szám.
- Miért? - döbbent le.
- Mert... - nem jutott eszembe semmi. És nem azért, mert a világ legszebb kék szempárja fürkészte az arcom, és ezzel teljesen elvonta a figyelmem, hanem azért, mert teljesen kikapcsolt az agyam. Nem jutott eszembe egy jó kifogás se, ezért sóhajtottam, és amolyan "feladom" stílusban feltettem a kezem. - Oké, menjünk.
Tehát, így jutottunk el odáig, hogy Niall azonnal hívta a fiúkat, míg én öltöztem, hogy találkozhatnánk, mert itthon vagyok, és amúgy is jó lenne beszélgetni. A srácok örültek, Niall örült, én pedig rettegtem. Lana és Harry már reggel megnézték a filmet, amit Lana "ellopott" tőlem hajnali egykor, de utána Lana-nak valami dolga volt, úgy hogy ő nem tudott jönni. Körül belül úgy éreztem magam, mint a fiúkkal való első találkozásnál. 
- Két hónapja történt, Jesy! - nyugtatott Niall, miután közöltem vele, félek, hogy esetleg máshogy néznek majd rám, vagy rossz embernek gondolnak. Barátom nem értette, hogy mire mondom ezt, ezért egész úton arról beszéltem, hogy akkor láttak utoljára, amikor konkrétan tönkre tettem egy esküvőt. Igaz, hogy utána Louis átjött (még mindig tisztán emlékszem minden egyes szóra) és Harry is felhívott, hogy mi újság, hogy alakultak a dolgok, de akkor is. Fura, hogy hosszú évek óta ismertem őket, és mégis féltem két hónap után a viszontlátástól. 
- Amúgy pedig - érkeztünk meg a kávézóhoz, ahova megbeszéltük a találkozót. - Nem haragudnak, nem néznek rád máshogy, sőt még örülnek is-csak, hogy az ő szavaikkal éljek-végre, annyi év szerencsétlenkedés után, sikerült egymásra találnunk - mosolygott Niall. Hálásan elmosolyodtam, és csak magamban tettem hozzá, ehhez az egészhez, hogy ő ebből semmit nem érthet.
A kávézó kicsi volt, ezért nem voltak sokan. Csak három asztalnál ültek, és ebből a három asztalból, az egyiket mi foglaltuk el. A fiúk, amint benyitottunk a kávézóba, azonnal odakapták a fejüket, és mind a négyen felpattantak, és odajöttek megölelni. Annyira jó volt őket látni és hagyni, hogy konkrétan ledöntsenek a lábamról az ölelésükkel. 
- Oké, mielőtt megfulladna... Elengednétek? - próbálta lehámozni rólam Niall a fiúkat. Ez sikerült is, de az ölelés után egyszerre kezdtek el beszélni - ahogy szoktak.
- Milyen volt?
- A szüleiddel minden rendben?
- Miért nem lehetett elérni?
- Hol jártatok?
Akaratlanul is bekúszott a fejembe az a nap, amikor először találkoztunk. Akkor is egyszerre kezdtek el beszélni mind a négyen.
(...) - Rólatok is sokat hallottam. – mondtam, hogy azért ne csak ott álljak és meg se szólaljak. A fiúk kétségbeesetten néztek Niall-ra, aki felnevetett.

- Csak jókat meséltem. – mondta, mire a srácok kifújták a levegőt, és a nappaliba vezetve folyamatosan beszéltek. Csak kapkodtam a fejem, és mikor már annyira összefolytak a mondatok, hogy egy értelmes szót nem hallottam megráztam a fejem, és mintha megnyomták volna az „off” gombot, mindannyian elhallgattak.

- Egyszerre csak egy, mert nem tudok ennyi felé figyelni. – kértem őket, majd lehuppantam a kanapéra és úgy hallgattam egy-egy kérdésüket.

Most ugyanez zajlott le, csak annyi különbséggel, hogy egy kávézóban voltunk és Niall Horan barátnőjének tudhattam magam. 
- Szóval az elején nagyon rossz volt - kezdtem bele a mesélésbe. Nekik is elmondtam ugyanazt, mint Niall-nak, és ők is figyelmesen végig hallgatták, és nem szóltak közbe. Harryvel néha összemosolyogtunk, Liammal néha összetalálkozott a tekintetünk, Zayn az arcomat fürkészte vigyorogva, Louis pedig... Louis csak nézett, mosolygott, néha pedig nevetett a többiekkel. Nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Szerintem egy órája ücsörögtünk a kávézóban, amikor Harry elővette a telefonját, gyorsan elolvasott valamit, és felállt.
- Sajnálom, de mennem kell - nézett rám bocsánatkérően. - Jesy, beszélhetnénk?
Ajjaj. Kimásztam Niall mellől és követtem göndörkét a kávézó elé. 
- Hallottad, hogy Lana és én... - kezdte, de mielőtt befejezhette volna a nyakába ugrottam.
- Hallottam - mondtam pár perc után. - És örülök. Tényleg. Lana annyira megváltozott. Most is hozzá mész? - mosolyogtam legjobb barátomra. 
- Igen, most végzett - látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Nem tudom, miért aggódott.
- Oké, akkor nem tartalak fel - öleltem meg még egyszer. - Ja, igen - szóltam még utána, mikor már elindult. - Egyszer próbáld megbántani - kezdtem, de Harry csak felnevetett és megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tervezi átverni
Mikor visszamentem a többiekhez, még beszélgettünk egy kicsit, de aztán Liam és Zayn is felállt arra hivatkozva, hogy dolguk van. Őket is kikísértem. Olyan érzésem volt, mintha egy kávézó lenne az otthonom, ahonnan muszáj vagyok kikísérni a barátaimat, amikor indulni készülnek. 
- Jó volt végre látni - húzott magához Zayn. - Örülök, hogy végre örülsz.
- Ezt én is így gondolom - nevetett Liam, majd ő is megölelt. Mosolyogva intettek aztán elindultak arra, amerre a göndörke.

Mikor visszamentem, hirtelen megtorpantam az asztalunk előtt, mert akkor esett csak le, hogy Louis és Niall maradt velem. 
- Minden rendben? - kérdezte Niall. Ugyanúgy fürkészte az arcom, mint reggel, mikor közöltem, hogy nem szeretnék találkozni a fiúkkal. Végül bólintottam és beültem a két fiúval szembe. Hát, érdekes volt. Az elején fészkelődtem, és csak párszor szólaltam meg, de fél óra múlva már velük együtt nevettem. Tizenegy körül Louis is azt mondta, hogy már mennie kell, ezért míg Niall fizetett én kikísértem Louist a kávézóból. Tényleg, mintha ott laktam volna.

- Jó volt látni - ölelt meg szorosan, és percekig el sem engedett. - Gyönyörű vagy - suttogta. - Akár csak két hónappal ezelőtt - húzódott el, és adott egy puszit az arcomra. Vészesen közel a számhoz. (!!!)
- Oké, Louis - léptem hátrébb. - Örülök, hogy láttalak - mosolyodtam el. Ő csak féloldalas mosolyra húzta a száját, intett és elindult. Addig néztem, amíg be nem fordult egy utcába, utána kiszakadt belőlem egy hatalmas sóhaj. Oké, tehát nem szeretett ki belőlem, sőt bátrabb, mint volt. Előre féltem, hogy mit tervez még velem (!?) és meddig akar elmenni. 
- Ki vagyok? - kérdezte egy hang a hátam mögül, miközben eltakarta a szemem.
- Baromi nehéz - röhögtem fel. - Nem is tudom. Meddig érsz rá, Niall? Szerintem itt fogunk állni holnapig. 
- Azt hittem nem jössz rá - nyomott egy puszit az arcomra, majd megfogta a kezem, és úgy indultunk... Hova is?
- És most? - kérdeztem vigyorogva. Barátom pár percig gondolkozott, majd felcsillant a gyönyörű kék szeme, és mosolyogva rám nézett.
- Legyen meglepetés - mondta. Elképzelésem sem volt, hogy mire gondolt, de megbíztam benne. Nagyon kíváncsivá tett.

23.rész - August 12. "Két hónap után..."

Hahi! ^^ 
Köszönöm a visszajelzéseket az előző részhez. <3 (: 
Igazából ehhez a részhez nincs hozzáfűzni valóm. Remélem tetszeni fog, csak ennyi. (:
Aztán... Irodalomból kaptunk néhány házi feladatot, és az egyik az, hogy írjunk egy fogalmazást "Küzdelem" címmel. Szeretném kirakni a blogomba, csak egy olyan "mit gondoltok róla?" címszóval. Ha nem szeretnétek azt is megértem, hiszen unalmas lehet egy sulis fogalmazásomat olvasni és véleményezni. Szóóóval. Kirakhatom? Értékelitek nekem? (:
Jó olvasást! Xxx

Even if you knock it, ain't no way to stop it...
Forever you're mine, baby I'm addicted, no lie.

Come & Get it

Furcsa volt a saját ágyamban aludni, és kelni. Két hónap alatt sikerült megszoknom egy teljesen más környezetet, és ágyat. Nem mondom, hogy nem volt jó érzés, hogy reggel felkeltem, és nem suttogott fölöttem senki, nem volt vitatkozás. Egyes egyedül voltam. De legalább itthon.

És akkor most ezt a kis szöveget javítom. Ilyet akkor írtam volna, ha tényleg minden a legnagyobb rendben ment volna. Ehhez képest reggel frászt kaptam, hogy hol vagyok, és ráadásul dörömböltek is az ajtómon. Gyorsan megnéztem az időt, mielőtt kikászálódtam volna az ágyból. Hajnali öt óra (!). Remek. Tehát aludtam egy kellemes négy órát, vagy kevesebbet. 

- Megyek már! - kiabáltam, mikor még mindig hallottam a kopogtatást. Hajnali öt órakor egyesek milyen éberek. (Nem magamra gondoltam, hanem a kopogtató bogárra.) Magamra vettem egy kardigánt, hogy azért ne fázzak, amikor kinyitom az ajtót, és miután bajlódtam egy kis ideig a zárral, végre kinyitottam az ajtót. - Figyelj, hajnali öt óra... - kezdtem, de aztán felnéztem és megpillantottam az én egyetlen kis kopogtató bogaramat. Elállt a lélegzetem, és meg sem tudtam szólalni. Teljesen leblokkoltam, hiszen két hónapja nem láttam, mégis ugyanúgy nézett ki. Ez nem tudom miért jutott eszembe, hiszen miért változott volna meg? Én se változtam. Elkalandoztam. Tehát, ott állt, és csak nézett rám, aztán egyszer csak elmosolyodott, és magához húzva szorosan megölelt. Azonnal visszaöleltem, és mélyen beszívtam az illatát. Úristen, de hiányzott már ez. Az időérzékemet elvesztettem - igazából nem is érdekel, hogy mennyi ideig álltunk hajnali ötkor az ajtómban, ölelkezve - , de egy idő után eltolt magától, mélyen belenézett a szemembe, és megcsókolt. Ha az ölelésére azt mondtam, hogy hiányzott, akkor a csókjára ki kell találni egy új kifejezést, mert a "nagyon hiányzott" olyan semmilyennek tűnik. Annyira jó volt, hogy ott volt velem, beletúrhattam a hajába, és beszívhattam az illatát. Oké, soha többé nem hagyom itt.
- Te mit keresel itt ilyenkor? - mosolyogtam rá, mikor végre sikerült szétválnunk, és kézen ragadva bevezettem a házba, majd leültünk egymással szemben.
- Nem örülsz nekem? - biggyesztette le a száját. Megforgattam a szemem, és adtam egy puszit a szájára.
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál. De nem kellett volna hajnali ötkor iderohannod. Miattam ne legyél fáradt - kulcsoltam össze a kezünket.
- Fel keltem hajnali ötkor, és láttam, hogy jött egy üzenetem - kezdett bele a "mit keres itt" történetbe. - Amint elolvastam, felöltöztem, és már rohantam is. Nagyon hiányoztál, ezért minél előbb látni akartalak - fejezte be, én pedig azt hiszem lefolytam az ágyról. Teljesen elolvasztott a szövege. Valaki! Hozzon egy kiskanalat, és kaparjon össze!
 - Öhm... Izé... - kerestem a szavakat lesütött szemmel. Niall lehajolt, hogy egy magasságba legyen az arcommal, aztán fülig érő szájjal nézett egy ideig.
- Te elpirultál? - kérdezte még mindig mosolyogva. Tessék!? Elpirultam? Soha nem pirultam el! Niall kihozza belőlem a "pirulós" énemet.
- Khm... Igen? Gondolom. Ha te mondod. Én nem látom magam - magyaráztam, mire Niall csak felnevetett, és magához húzva megcsókolt. Ez eddig oké. De úgy csókolt meg, mint még soha. Úgy, hogy beleszédültem/remegtem.
- Na, de mesélj. Minek kellett távol lenned két hónapig? - kérdezte, miután elváltak ajkaink. Mindent elmondtam neki. Hogy a szüleim az elején kikészítettek, és azután is. Majd azután is. De a végére sikerült őket megszoknom. Elmondtam, hogy teljesen ki voltam, hogy nem tudok vele beszélni, és azt is, hogy baromira szenvedtem. És a végére hagytam, hogy éjfélkor az esőbe kiraktak az utcára "menj, amerre látsz" címszó alatt.
- Kiraktak!? De akkor miért akartak veled is találkozni? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Niall. Jogos. Bár tudnám rá a választ!
- Gondolom egyfajta villámhárító voltam. Ha ők elkezdtek vitatkozni, akkor én közéjük álltam, és leállítottam őket - tippeltem. Igazából nem érdekelt, hogy miért hívtak, hogy minek kellettem. Örültem, hogy anyáék újra olyanok, mint régen. Nem vitatkoztak, nem voltak olyanok, mint akik a pokolból jöttek fel nyaralni. Jó érzéssel töltött el, hogy sikerült lebeszélnem őket a veszekedésről.
- Párkapcsolat tanácsadó? - kérdezte Niall, amivel visszarántott a gondolataimból, a valóságba.
- Hm?
- Párkapcsolat tanácsadó voltál? - mosolygott.
- Igen. Király, nem? A szüleim rávilágosítottak, hogy milyen munka kell nekem - nevettem fel. Niall megrázta a fejét, és olyan ijedt fejet vágott, hogy meg kellett nyugtatnom, hogy csak vicceltem. - És itt mi volt két hónapig?
- Lana és Harry egymásra találtak - kezdett bele, mire bólintottam. Igazából ugyanazt mondta, mint Lana éjjel, de végig hallgattam. Niall hangját jobban szeretem hallgatni, mint Lana hangját.
Niall mesélt, és mesélt és mesélt, nekem pedig közben egy név kattogott az agyamban. Nem mertem rákérdezni, hogy mi van vele, mert féltem a reakciójától, de muszáj voltam.
- És Anne? - motyogtam. Niall összeráncolt szemöldökkel nézett a szemembe.
- Mi van vele? - tárta szét a karját.
- Nem tűnt fel? Nem jelentkezett? Nem akar beszélni? - tettem fel a kérdéseimet. Éreztem, hogy messzire megyek, de muszáj volt tudnom.
- Anne elment - mondta, amivel mindent elmondott. - Basszus, Jesy. Ott hagytam az esküvőnkön, miattad. Szerintem ezek után már egyáltalán nem fog jelentkezni. - mondta. A szám szélét rágva dolgoztam fel a mondandóját. Ott hagyta a menyasszonyát. Miattam. Nagyon rosszul éreztem magam. Azért is, amit tettem, és azért is, amiért felhoztam a témát. Nem akartam ezt elszúrni. - Hé! - emelte meg az államnál fogva a fejem. - Sajnálom. Kicsit kiakadtam. Nem szeretnék Anne-ról beszélni. Örülök, hogy téged választottalak. Rád van szükségem, nem rá - mondta. Én pedig megint csak lefolytam az ágyról. Kiskanál? Valaki? Senki? Oké...
- Nagyon szeretlek - suttogtam neki, majd odahajoltam, és megcsókoltam.
- Amúgy - motyogta bele a csókunkba. - Miért nem tudtalak elérni? Ki volt kapcsolva a mobilod - fürkészte az arcom.
- Úgy voltam vele, hogy ha el tudsz érni, és beszélünk, akkor azonnal összecsomagolok, és haza jövök. Ezért voltam kikapcsolva.
- Nem akartál haza jönni? - döbbent le.
- Pár óra együtt lét után a szüleimmel? - kérdeztem, szerintem jogosan. Niall azonnal hívott volna, amint fel fogta volna, hogy nem fekszek ott mellette.
- Igazad van. Tényleg próbáltalak hívni egy-két óra múlva. - tette fel a kezét.
- Na, látod. Ismerlek - nevettem fel.
- Volt időd kiismerni - úgy látszik ma ilyen "igazad van", "igen, neked is igazad van" napot fogunk játszani. Kész tényeket fogunk egymás fejéhez vágni. - És még lesz időd kiismerni.
- Lehet, hogy egy idő után sok leszel - húztam el a számat.
- Igen? - vonta fel az egyik szemöldökét Niall.
- Nem - ráztam meg azonnal a fejem. Féltem a következményektől. Hogy esetleg... Mit tudom én. Megcsikiz.
Lehet, hogy mégsem kellene ilyen kijelentéseket tennem - akár kijavítom utána, akár nem - , mert Niall azonnal elkezdett csikizni, én pedig azonnal elkezdtem visítozni. Boldog voltam. Két hónapja nem voltam ilyen boldog. Jó volt végre nevetni, vele lenni és érezni a közelségét. ♥