13. June 12. 14:45pm

With Or Without you

Ha valaki közli velem az elején, hogy több, mint 10 feliratkozója lesz a blognak (ami nem nagy szám, de nekem mégis annak tűnik) és 13 értékelés, 9 hozzászólás érkezik egy részhez, akkor egyszerűen kiröhögöm. :D Nem nagy számokról beszélek, mert máshol 100 feliratkozó van, de nekem az is csoda, hogy van ennyi ember akit érdekel, hogy mit írok. Az elején azt hittem, hogy lesz egy ember, aki majd nézi, hogyan alakul a történet, erre az előző részhez érkezett egy halom hozzászólás, hogy "így tovább, imádom", ami nagyon jól esett. Köszönöm. <3
Zene: a címéből mindent le lehet következtetni. (: Teljesen a részről szól, és annak hangulatáról
Itt is az új rész, amihez nem fűzök semmit, csak annyit, hogy jó olvasást Xxx (:

Egy ideig meg sem tudtam mozdulni. Csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal és az eseményeket figyeltem. Próbáltam az arckifejezésekből és a cselekedetekből következtetni, hogy mi történhetett, de nem tudtam gondolkodni. Teljesen máshol jártak a gondolataim. Mi történt? Miért sír Anne? Hol van Niall? Hol keressem először? Gondolataimat Louis hangja szakította félbe.

- Hé! – ölelt magához, amit viszonoztam és próbáltam lenyugodni. – Jézusom, a szíved ki akar dobogni a helyéről. – tolt el magától, és odatette a kezét a szívemhez, valami olyasmi célból, hogy ha esetleg kidobogna, elkapja. Na, jó. Nekem mára felmondta a szolgálatot az agyam és ilyen hülye gondolataim lesznek?

- Szokott ilyet csinálni. Hol van Niall? – kérdeztem, túllépve a „mi van a szívemmel” témán.

- Te… Nem voltál itt. Lemaradtál mindenről. Kicsit csodálkoztam. – mondta Louis, nekem meg egyre jobban kerekedett el a szemem. Utálom a rövid mondatokat, amik semmit az égvilágon nem árulnak el.

- Louis! – szóltam rá, egy kicsit hevesebben, mire elhallgatott, és kérdő tekintettel nézett rám. – Miért sír Anne? Mi történt? Hol van Niall?

- Oké. Gyere. – ragadta meg a karom és lerángatott a lépcsőn, ahol nem rég feljöttem, megnézni, hogy mi történt. Kinyitotta Niall szobájának ajtaját és betolt a helyiségbe. Harry, Zayn és Liam ücsörgött vagy állt bent és mindegyiknek az arcára kiült a zavarodottság. Louis becsukta majd be is zárta az ajtót és leült a fotelbe, majd széttárta a kezét. – Mi sem tudjuk mi történt.

- Ezért rángattál ide? – forgattam meg szemeimet, de Harry feltartotta mind a kettő kezét.

- Nyugi. Azért hozott ide, hogy elmondd, mit közöltél Niall-al az esküvő előtt, amikor ez a sok eszű gyerek leengedett ide.  – biccentett Louis felé, aki magyarázni kezdett arról, hogy tök mindegy, hogy leenged-e, vagy sem, akkor is kijátszottam volna őket, és valahogy beszéltem volna az Írrel. Teljes mértékben igaza volt. – Oké, de ha elmondtuk volna, mondjuk azt neki, hogy ne jöjjön le, legyen észnél, és forduljon meg, menjen haza, akkor talán észbe kap, és nem tesz tönkre egy esküvőt. – emelte meg a hangját Harry. MI VAN? Tönkre tettem egy esküvőt? Niall esküvőjét? És akkor most felteszek egy kérdést, ami ma már elhangzott egyszer. Milyen ember vagyok én?

- Oké, ha elmondom, mit mondtam, akkor ti is elmondjátok, mik történtek ott fent? – kérdeztem, mire mind a négyen bólintottak. – Írtam egy levelet.

- Ne! – temette tenyerébe az arcát Liam, ezzel félbeszakítva monológomat.

- Te mondtad neki, hogy írjon egy levelet? – kérdezte Zayn, kicsit vádlón a fiút, aki bólintott, és rögtön utána megrázta a fejét.

- Igen, vagyis… Nem azt mondtam neki, hogy írjon egy levelet, és adja át Niall-nak pont ma. – nézett rám szomorúan. – Azt mondtam, hogy fogjon egy papírt, egy ceruzát, kapcsoljon ki mindent és írja le az érzéseit, mert attól biztos jobb lesz neki.

- Jesy, szerintem… - kezdte Zayn, de félbe szakítottam, mert még mindig nem mondtam el mit mondtam, és ezáltal ők sem tudták elmondani, hogy mi történt, pedig már mentem volna keresni legjobb barátom. Ha egyáltalán az még.

- Folytatom, jó? Majd utána jöhetnek a szemrehányások. – bólintottak, ezért mondtam. – Írtam egy levelet, amiben leírtam mindent. Az érzéseimet. Azokat a cselekedeteit, amiről úgy gondoltam, hogy csak szórakozott velem, és a barátságunk kialakulását. Odaadtam neki, elolvasta. Miután végzett felállt, ránk zárta az ajtót, majd megcsókolt. – a fiúk nagyokat pislogva hallgattak, én meg próbáltam gyorsan mondani, hogy minél előbb szabaduljak. Elmeséltem nekik, azt is, amit Niall mondott, hogy szeret, és mióta szeret, de nem akarja cserben hagyni Anne-t. Mikor monológom végére értem felváltva néztem a fiúk arcát, akiket kicsit sokkoltam. Mondjuk, nem csodálom.

- Hűű. – mondta végül Harry, mire felröhögtem. – És csodálkoztunk, hogy lefújták az esküvőt. – nézett hátra a három srácra, mire ők csak bólintottak.

- Mondanátok, mi volt? – kérdeztem kicsit türelmetlenül. Én elmondtam az én részem, ők jöttek.

- Elkezdődött az esküvő. – kezdte Zayn. – Niall középen ácsorgott, és volt valami a tekintetében, ami nem tetszett. Olyan volt, mint aki citromot nyalt, vagy én nem tudom. Aztán jött Anne. Nem nézett fel, mindenevő, továbbra is a cipője orrát bámulta, és mikor odaért a lány, váltottak pár szót.

- Az esküvő elkezdődött. – vette át a szót Louis. – A zsebkendők előkerültek, Niall továbbra is „citromot nyaltam” képet vágott, Anne meg kicsit ki volt borulva, noha igyekezett nem mutatni, én láttam, hogy ki van akadva.

- Jött a mindent eldöntő kérdés. – vette át ismét a szót az egyik srác, Harry. – Akarod-e férjedül Niall James Horan-t? A válasz természetesen igen volt. Aztán jött csak a ledöbbenés.

- Jött a következő kérdés. – vette át utoljára a szót Liam. – Akarod-e feleségednek Anne Jackson-t? Niall egy ideig csak állt. Mélyen a lány szemébe nézett és tenyerébe temetve arcát elröhögte magát, és megrázta a fejét. A válasza nemleges volt. – fejezték be a mesélést. Nem értettem semmit. Miért mondta azt, hogy nem? Min gondolkozott? Miért? Hogyan? Mi van?

- El kell mennem, megkeresni. Ez tuti biztos miattam van. – fordultam meg, de Harry megragadta a karom és visszarántott.

- Nem mész te sehova. Hova mennél? Hol keresnéd? – érdeklődött, de nem érdekelt. Valahol. Bárhol, csak meglegyen, mert engem a lelkiismeret fog kicsinálni.

- Engedd, had menjen. – mentett ki megint Louis, mire Harry csak kifújta a levegőt és mosolyogva a srácra nézett.

- Lou, neked annyira jó ötleteid vannak. Nem mintha miattad alakult volna ki ez az egész. Ha akkor nem engeded le Jesy-t, akkor most Mr. és Mrs. Horan lenne. És nem Jackson és Horan. Köszönjük, Louis, de most inkább maradj csöndben. – mondta, mire elkerekedett a szemem. Mi van ezekkel?

- Harry. Erre most… - kezdte Louis, de muszáj volt közbeszólnom. Nem akartam, hogy miattam veszekedjenek, mert, hogy miattam veszekedtek, azzal teljesen tisztában voltam.

- Elég! Kérlek! – kértem őket, mire elhallgattak, de még érezhető volt egyfajta feszültség. – Had menjek, Harry. – néztem rá boci szemekkel. Először ránézett a fiúkra, akik bólintottak, majd elengedte a karom, és mintha puskából lőttek volna, kinyitottam az ajtót, és már mentem is a kijárat/bejárat felé.

- Jesy! – hallottam Lana hangját, de nem érdekelt. Kiléptem az épületből és egy ideig csak forgolódtam, hogy merre menjek. Végül, minden mindegy alapon, elindultam arra, amerre Zayn-el mentem a padhoz.

***

Fáradt voltam, csalódott és mardosott a lelki ismeret furdalás. Niall-t negyed négy óta kerestem, és hat órára értem haza. Mindenhol megnéztem, ahol csak tudtam, de nem volt egyik helyen se. Kinyitottam a bejárati ajtót, és magam után becsukva megfordultam és akkor jött csak rám kisebb szívroham. Valaki ült az ágyamon. Valaki ült az ÉN ágyamon. Úgy voltam vele, hogy sikítva kirohanok a házból és soha vissza nem jövök, de inkább beljebb mentem. 

- Ööö... Helló. - mondtam, mire az idegen, ágyakon ülő valaki felkapta a fejét, én meg felkapcsoltam a villanyt. Döbbenten néztem a srácra, aki szomorúan, sápadtan, kezében a telefonját szorongva, az ágyamon ücsörgött. 

- Jesy... - kezdte, de nem folytatta. Nem tudta volna, hogy folytatni, vagy nem tudom, de abba hagyta a mondatot. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem sírás határán. - Mindenhol kerestelek! Mi volt ez, amit az esküvőn csináltál? - tettem fel a kérdéseket, de Niall folyamatosan rázta a fejét.

- Ott voltam, ahol tíz évvel ezelőtt, mikor kiakadtam. - válaszolta, nekem meg elakadt a lélegzetem. Mindenhol kerestem, tényleg mindenhol, csak ott nem. Pont ott nem...