![]() |
Dear Darlin' |
Zene: Imádom<3 :D
Nem tudom mikor tudom megírni a következő részt, valószínűleg 2 hét múlva, mert 5 témazárót és 1 vizsgát fogok írni, úgy hogy szorítsatok. :D Maximum majd végkimerültségben átalszok 2 napot... So a lényeg, hogy igyekezni fogok. :D
Jó olvasást! (: <3 Xxx És köszönöm a türelmet és az érdeklődést.♥ Minden oké, tényleg. Csak kicsit túlhajtottam magam. Megesik. :D♥
Még
mindig mélyen Niall szemébe néztem. Nem tudtam mit mondani neki. Mit kellett
volna? Hogy sajnálom? De mit? Azt, hogy, noha pont az esküvőjén, rám jött az
őszinteségi roham? Csak álltam ott és néztem a fiút, aki ugyanúgy, mint én
kimerült volt, zavarodott és mardosta a lelkiismeret-furdalás. Tudtam, hisz
Niall-ról volt szó. A srácról, aki soha nem bántott meg/hagyott faképnél
senkit, most itt ült a lakásomban és nem tudott mit mondani. Pedig pont az
esküvőjét hagyta ott.
-
Miért léptél le? – én magam is meglepődtem, hogy kijött hang a számon, de
muszáj volt megkérdeznem. Ha a gombóc a torkomban esetleg megfojtott volna, és
meg se tudtam volna megszólalni, akkor leírtam volna, de tényleg érdekelt, hogy
mi játszódott le a fejében. Egy ideig csak ült, nem mozdult, nem szólalt meg,
csak nézte a kezében tartott telefont. Végül a kezébe temette az arcát, és
megrázta a fejét.
-
Mert… - hangját csak tompán hallottam a keze miatt. – Elmondtad mit érzel. –
most már tökéletesen hallottam minden egyes szavát, ugyanis felállt, és
odalépve hozzám, az arcomat fürkészte.
-
Igen. - bólintottam lassan. Még mindig nem értettem, hogy ennek mégis mi köze
van, ahhoz, hogy ott hagyott mindent, és elment egy fához. - És?
- Mikor elmondtad, igazából
fel sem fogtam a szavaid súlyát. - kezdett bele a magyarázkodásba. - Miután
kiléptem az ajtón, akkor kezdett leesni, hogy mit mondtál, és mi is történt a
szobába. Felmentem a lépcsőn, odaálltam a helyemre és körbenézve valami fura
érzés kerített hatalmába. Egészen addig nem jöttem rá, hogy miért van, amíg meg
nem jelent Anne. - az utolsó mondatot halkabban mondta. Nem tudtam semmit
kivenni a hangsúlyából, csak türelmesen vártam, hogy folytassa. Miután rájött,
hogy nem fogok reagálni, sóhajtott és tovább mondta monológját. – Ahogy
közeledett akaratlanul és meghallottam a fejemben újra azt, ahogy mondod, hogy
szeretsz. Azt hiszem itt jöttem rá, hogy mi az a furcsa érzés. Anne helyett
téged akartalak magam mellett tudni. – mondta, miközben megsimogatta az
arcomat. Szerintem nem lepődtök meg, ha azt mondom ledöbbentem. Vagy mégis? Ott
álltam és azt gondoltam, hogy ez így nem jó. Anne-nak mikor akarja mindezt
elmondani? És akkor én most tönkretettem egy házasságot? Nos, gratulálok
magamnak, igen. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz? Az
én szemszögemből mindenképpen jó, ugyanis Niall végre megtudta azt, amit egy
ideje magamban tartok. Anne szemszögéből, viszont el sem akartam/mertem
képzelni. Biztos voltam benne, hogy én a lány helyében már rég összeroppantam
volna. Önzőség, tudom, de egy pillanatra felmerült bennem, hogy nem érdekel,
Niall velem van, és ez a lényeg. De tényleg csak egy pillanatra villant be ez a
gondolat, aztán tovább állt. Nem tudtam mit csináljak. Hagyjam esetleg megjegyzés
nélkül ezt az egészet? Vagy mondjam azt, hogy hagyjuk egymást, ahogy ő mondta
nekem? Tehetetlen és tanácstalan voltam. Hol van ilyenkor Lana?- Niall, én… - muszáj volt mondanom valamit. Ez valaminek számít, nem? - Anne-t akartad elvenni, és…
- Elmondtam a miértjét. – szakított félbe, bennem pedig megint lejátszódott a szobában lejátszódott párbeszéd. „Én barom megismertem Anne-t és azt hittem, hogy majd ő segít elfelejteni téged, és azért kértem meg minél hamarabb a kezét, hogy hátha az esküvő után beleszeretek. De nem! Egyszerűen minden egyes alkalommal, mikor megcsókolt, azt kívántam, bárcsak te lennél! És mikor azt mondta, hogy szeret, azt kívántam bárcsak te mondanád!” Tényleg csak egy felejtésnek szánt lány volt Anne, de ez akkor se fair!
- Niall, átvágtad! – vágtam a fejéhez, noha pontosan tudtam, hogy nekem is ugyanezeket a szavakat vághatná a fejemhez, hiszen én is átvágtam őt. Csak a mi esetünkben ez fordítva volt. Azt mondtam neki, hogy a barátom, miközben szerelmes voltam belé.
- Mert mi nem vágtuk át egymást. – és tessék. Ezt megkaptam. Vagy megkaptuk. Mindegy. – Megfogom neki magyarázni. Nyilván nem úgy gondoltam, hogy lelépek, és soha nem mondom el neki az igazat. Biztos fájni fog neki, de ha ő szeretett, akkor megérti. – ma már nem tudom mennyiszer, de csak pislogtam a megdöbbenéstől. Az emlékek, amiket ma újra játszottam teljesen más Niall-t mutattak. Mennyit változnak az emberek az évek során, úgy, hogy észre se vesszük.
- Oké, én erre most… - Lana szokta félbeszakítani a mondandóimat, ha össze-vissza elkezdek hadoválni mindenféle meggondolatlanságot. Persze nem így, ahogy Niall. Ugyanis barátom megszakítva a kettőnk közti távolságot, odalépett hozzám, megragadta a karom és magához húzva megcsókolt. Gondolkodás nélkül csókoltam vissza, és azt éreztem, hogy a fejemben lévő, egymást lökdöső gondolatok egyszerűen megszűnnek létezni. Nem féltem attól, hogy Anne esetleg haragudni fog rám. Nem is érdekelt. Kizárva a külvilágot csak és kizárólag Niall-ra akartam koncentrálni/figyelni. Annyi lebegett a szemem előtt, hogy mióta várok erre. Mióta akartam már ezt. Azt is képes voltam figyelmen kívül hagyni, és nem is érdekelt, hogy mennyit sírtam. Kit érdekelt már? Itt voltam a lakásomba, Niall-al, aki úgy tűnt ugyanúgy kívánt engem, mint én őt. Az időérzékemet elvesztettem, de miután elhúzódott és megállapítottam, hogy alig kapok levegőt, rájöttem, hogy hosszú időre zártuk ki a külvilágot.
- Téged akarlak, és nem Anne-t. Nem értem, miért nem tudsz semmit mondani. Hiszen nem ezt akartad? – úgy éreztem, mintha Niall beköltözött volna a fejembe, és a gondolataim közt kutakodva kiválasztana magának párat, amit nem ért, és azokra mind rákérdezne. Most éreztem először, igazán, hogy ő megért, és tudja, mi jár a fejembe, akkor is, ha nem mondom ki.
- Ezt akartam, de nem akarom, hogy úgy szerepeljek Anne naplójában, az idióta liba, aki elvette a lehetőséget tőlem. – próbáltam egy kicsit feloldani a hangulatot, amit, Niall mosolygós arcát tekintve, szerintem sikerült.
- Annyira… Nem is tudom. Jó érzés? Az valahogy kevésnek, semminek hangzik. – soha nem tapasztaltam, hogy barátom nem találja a szavakat. Hát, most ezt is sikerült megélnem.
- Tudom, mire akarsz kilyukadni. Ugyanezt érzem én is. – adtam puszit a szájára. – Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki tudott erről.
- Miről? – nézett rám kérdő tekintettel. Úgy tűnt, hogy ő nem nagyon adta tovább a „titkát” senkinek.
- Arról, hogy szerelmes vagy belém. Az én részemről mindenki tudta. – mondtam, mire végre Niall is ledöbbent.
- Elmondtad nekik?
- Maguktól jöttek rá. – legyintettem.
- Louis, Harry, Liam, Zayn és Lana? – mintha kicsit kételkedett volna abban, hogy barátaink simán kitalálták az érzéseimet.
- Ühüm. – bólintottam szórakozottan.
- Mondjuk Lana-n nem csodálkozok. Ő az én érzéseimre is rájött. – vonta meg a vállát, mire elkerekedett a szemem. MI VAN?
- Lana tudta? Mi? Mióta? – Niall felnevetett és nyomott egy puszit a homlokomra, amitől normális esetben elájultam volna, de így, hogy most tudtam meg, barátnőm, lehet, mindvégig tudta, hogy oda vagyunk egymásért, nem kerített hatalmába az „omg, végem” érzés.
- Tudja egy ideje. - titokzatoskodott. Ha találkozok ezzel a lánnyal, megfojtom.
- Oké. Iszonyat bénák vagyunk. Mindenki tudott arról, hogy mit érzünk, de így is csak tíz év után sikerült összejönnünk. - sütöttem le a szemem.
- Összejöttünk? - kérdezte Niall, mire felkaptam a fejem. Kicsit elbizonytalanodtam a kérdés hallatán.
- Összejöttünk? - kérdeztem ugyanazt. Kíváncsi voltam az ő véleményére ezzel kapcsolatban.
- Hát... - töprengett nekem meg egyre jobban kerekedett el a szemem. - Na, jó. Nem szívatlak tovább. Még szép. - adott egy gyors csókot. - Azért néztem volna egy ideig még az arcodat.
- Haha. - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Szerintem nálam most nincs boldogabb ember a földön.
- De van. - bólintott komolyan. - Én. - mosolygott, majd odahajolt, és lassan megcsókolt. ♥
Ahhwwwww:$$$<3<3<3 Nagyon örülök hogy végre összejöttek!!:$$$<3<3<3 Gyorsan hozd a következőt!!!:)))<3<3<3 Egyébként úristen IMÁDTAM!!!!<3<3<3<3:33*______*<3<3
VálaszTörlésnagyon köszönööm <3 ^^ Xxx
TörlésMint mindig nekem most is tetszett!! Nagyon! :) Furcsa, hogy csak 2 nap lesz belőle leírva, de mégis nagyon érdekes és jó! Bár, megjegyzem én olvasnám még tovább is..:D Mondjuk, hogy ezt a két napot leírnád részletesen, a többit pedig úgy ahogy más blog írók.:) És örülök, hogy összejöttek.:DDDDD Már vártam.:D
VálaszTörlésnem csak két napot tervezek leírni... ^^ sokan kérték, hogy írjam tovább, ezért írom még :DD amíg van akinek tetszik, addig írom <3
TörlésKöszönööööööööm <3<3<3 ^^ Xxx (:
ohh dejóó.:D ennek örülök.:DD <3
TörlésVéééééégre összejöttek <333 *...........* Nagyon nagyon jó rész volt és most annyira türelmetlen vagyok és kár hogy később jön az új rész .. de csak kibirom valahogy :DD és omg végem :DD
VálaszTörlés:3333 <3 Igyekszek... megírom a vizsga hülyeséget, és utána már remélem tudok aludni :DDD <3 Sietek, és örülök, hogy tetszett <3 ^^ Xxx :33
TörlésVégre összejöttek *-* rohadt jó rész lett :)<3 nagyon várom a kövit xx
VálaszTörlésMost mindenki örül, hogy összejöttek a következőben pedig szakítanak... Nem, amúgy nem :DDDD <3
TörlésÖrülök, hogy tetszett ^^ <3 Köszönööööm :33 (: Xxx
Úristen... idézni sem tudok. Be kéne másolnom az egészet!! Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire el vagyok ájulva. Talán a mai hozzászólásom lesz életem legbénábbika. Semmi értelme nem lesz, olyan boldog vagyok, hogy ezek végre összejöttek! Összejöttek? Még szép!
VálaszTörlésAz a párbeszéd részlet nagyon tetszett:D Kicsit valóságosnak tűnt. Annyira el tudtam képzelni, ahogy tényleg komolyan felteszi a viccnek szánt kérdést. Amikor félbeszakította a mondatát.. (nem úgy, ahogy Lana szokta) nagyon oda voltam. Valamiért mindig olyan egyszerűen tudom magam a lány helyébe képzelni. Pedig egyébként nem tudom mennyi közös lehet bennünk, annyira nem derült ki. (viszont ez a titkolózás közös az biztos) Mindig van egy belső kis zavar bennem, mikor olvasom. Abszolút jó értelemben. Mintha a dolgok velem történnének. (bár akkor menten meghalnék ezt elárulom)
Úgy örülök!!! Egyszerűen levakarhatatlan vigyor került a képemre emiatt!:D
Viszont meg kell említenem, hogy a háttérről a madarak című hatvanas évekbeli Hitchcock film jutott eszembe, ami egy horror. Szeretem azt a filmet, de szerintem ez a madaras dolog nem egészen ide való. Eddig mindig olyan szép színes volt! Szeretem a színeket! <3 Az első pirosas háttér volt a legjobb, illett ide. Mikor beléptem és megláttam ezt, kicsit meg is ijedtem. Azt az érzetet keltette, hogy ezek meg fognak támadni. (Na jó, nem vagyok ilyen félős, csak mondom) - [és egyébként is sok blogon láttam ezt a madarasat mostanában:(]
Szóval, imádtam ezt a rész IS!:D
~xx
Ohgod <3<3<3 Nekem pedig ettől a hozzászólástól nem lehet levakarni az arcomról a mosolyt :D ^^ Úúúúgy örülök, hogy tetszett :33
TörlésIgen tudom... tetszett, de már én is kezdek tőlük félni (???) :DD ma megváltoztatom, mert a fejlécet is olyan összecsapottra sikerült megcsinálnom, hogy bah... Megakartam eddig is... csak nem voltam időm :c
Én még imádom ezt a hozzászólásodat IS <3 <3 <3 ^^ :333 Xxx
Nagyon köszönöm<3<3<3
Annyira imádoom!!!! :DD Olyan jó lett!! :D :D :D Gyorsan a kövit!! :P:D
VálaszTörlésÖrülök,hogy tetszett ^^ Igyekszem :DDD <3 Xxx
Törlés