2. June 12, 7:00am

How Ya Doin'

Hy everybody! Ezt a részt is sikerült összekaparnom. Az utóbbi napokban elhagyott az ihletem (brühü) ma viszont újra megtaláltuk egymást. (\o/) Viszont olyankor talált meg, amikor úgy érzem magam, mint akin kétszer átment egy vonat úthenger. (?) Nézzétek el nekem, ha kicsit unalmas/rossz lett, ugyanis reggel fél tíz óta Szjg találkozón voltam egészen ötig fél hatig, ezért kicsit kimerültem. Viszont muszáj volt megírnom, mert megígértem, hogy ma hozom a részt. Nos...Itt van. :) A zenéről írnék még egy sort. Nem a rész hangulatát tükrözi, mindössze személyes kedvencem lett. :D Nem is húznám az időt. Jó olvasást! Xxx

Oké, lássuk. Ruha, cipő, smink, kaja, ital, toll, füzet (utóbbi kettőt Lana kérte, fogalmam sincs miért.) és ennyi. Minden megvan, tehát indulhatok is. Kulcs, pénztárca, táskába, minden más a nagyobb táskámba.

Ugye kaptam negyed órát Lanától, ami nagyon rendes tőle, csak nem tudom, hogy mire értette. Kettő választási lehetőséget találtam:

1. Negyed óra alatt készüljek el, és legyek is ott mellette, készen állva minden feladatra.

2. Vagy, készüljek el negyed óra alatt, és induljak is a templomhoz.

Nyilván az elsőre gondolt, de nekem negyed óra kell, ahhoz, hogy lezuhanyozzak. Plusz tíz perc, mire felöltözök, megfésülködök. Szerintem máris kereshetnek egy másik koszorús lányt, mert engem idő előtt meg fognak ma ölni, az biztos. Tíz percre van tőlem a templom, ami nagy szerencse, mert a reggeli dugóban tuti, hogy nem értem volna oda messzebb lévő templomhoz. Kifulladva értem oda a szép, ámbár kicsi templomhoz, ugyanis futottam. Tíz percet konkrétan ledolgoztam két percre. És taps.

- Nahát. Egy Jesy. – mondta unottan Lana. – Negyedóráról volt szó, nem egy napról. – szidott le, én pedig közben megdicsértem magam, ugyanis tényleg azt akarta, hogy negyed óra alatt készüljek el, és érjek is ide.

- Oké. – vettem nagy levegőt. – Tudod jól, hogy nem készülök el mindössze negyed óra alatt. Lány vagyok, ahogy te is, ezért érts meg. Te velem ellentétben fel tudsz kelni korán és el tudsz készülni időben. – természetesen elhallgattam előle azt az információt, miszerint én már hajnali három óra óta fent vagyok. Részlet kérdése. Nálam a „felkelés” szó azt jelenti, hogy van elég erőm ahhoz, hogy kikeljek az ágyból.

- Mindegy, a lényeg, hogy itt vagy. – legyintett. – A cuccodat le tudod vinni az öltözőbe. Egyenesen, majd balra, le a lépcsőn és harmadik ajtó. – igazított el egyből, amikor már nyitottam a számat, hogy hova is menjek? Ki az udvarra, vagy maradhatok épületen belül? Motyogtam egy köszönöm félét, és már mentem is egyenesen előre, majd balra. Le a lépcsőn, ééééés… Khm. Melyik ajtót mondta?  Minden mindegy alapon benyitottam az elsőbe, és mikor körbenéztem megpillantottam egy szőke, velem egy magasságú srác alakját, aki háttal állt nekem. Elmosolyodtam, majd halkan mögé lopóztam és megköszörültem a torkomat.

- Nem tudod véletlenül, hogy kinek az esküvője lesz ma? – kérdeztem, mire Niall megpördült a tengelye körül és azonnal megölelt. Én pedig azonnal visszaöleltem.

- Csak megjöttél. – suttogta, én pedig lehunytam a szemem, és mélyen beszívtam az illatát.

- Csak meg. – bontakoztam ki az ölelésből zavartan, és mélyen a szemébe nézve elmosolyodtam. – Szóval. Meghívtak erre az izére, de még mindig nem tudom kinek lesz megtartva. Nem segítenél? – biggyesztettem le a számat, mire Niall nevetve megborzolta a hajam.

- Én sem tudom. Csak beugró vagyok. – váltott át halál komoly arcra, én pedig majdnem közöltem vele, hogy „bárcsak így lenne”, de észbe kaptam, és inkább elnevettem magam.

- Akkor szerintem maradjunk együtt, mert elfogunk veszni a sok „tudom hol vagyok” ember között. – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.

- Oké. – húzta széles mosolyra a száját. Annyira szeretem, mikor mosolyog. Olyankor még az „élni sincs kedvem” embereknek is megjön a kedve az élethez. Fiatalabbnak látszik, és csillog is a szeme. Régebben rájött, hogy imádom ezt a tulajdonságát, és ezt ki is használta. Egyszer, emlékszem, átjött, nekem pedig világvége hangulatom volt, és nem mosolyogtam semmin. Mikor már fél órája próbált vidítani, inkább a lényegre tért.

- Mi történt? – huppant le mellém az ágyra, keresztbe dobta a lábait, és az arcomat fürkészte.

- Minden szétesni látszik körülöttem. – mondtam halkan. Aznap volt az, amikor Lana-val összevesztünk és egész nap egyedül ücsörögtem a padomban. Senki nem nézett felém, senki nem szólt hozzám, egyedül voltam. Tudom, butaság ilyenen kiakadni, de kicsik voltunk. Vagyis kisebbek, mint most. Ma már persze, nem akadnék ki ilyeneken.

- Én itt vagyok. – lökött meg egy kicsit, mire ránéztem a mosolygós arcára, és egyből jobb kedvem lett. Úgy éreztem, hogy az összes rossz kedvem, úgy ahogy van, elszáll, és a helyébe lép, a mérhetetlen boldogság. Most is ez történt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk az egész világon. Ezt a szép pillanatot mindössze egy dolog szakította félbe. Az én csodálatos barátnőm, csodálatos hangja.

- Azt mondtam, hogy a harmadik ajtó. – hallottam meg a hátam mögül kissé ideges hangját. Megforgattam a szemeimet, majd lassan megfordultam.

- Sajnálom. Tudod, hogy milyen tájékozódási képességem van. – néztem rá boci szemekkel, hátha sikerült meghatnom. Hát… Majdnem sikerült is.

- Nem foghatsz mindent a béna képességeidre. – forgatta meg a szemeit.

- Miért baj, hogy ide jöttem? – tártam szét a kezem, mert tényleg nem értettem, hogy miért zavarja, ennyire, hogy váltottam pár szót Niall-al.

- Ki mondta, hogy zavar? Mindössze annyi a bajom, hogy nem jössz segíteni. Mintha említettem volna, hogy sietnünk kell. – hadarta, mire csak legyintettem (ami nagy bátorságra vall. Azt hittem akkor ugrik nekem és kaparja ki a szemeimet.) és gyorsan megöleltem még egyszer Niall-t.

- Még beszökök majd. Oké? – suttogtam neki, mire csak bólintott egy aprót, és már el is engedett, hogy Lana elrángasson és velem végeztesse a piszkos munkát.

- Oké. Mit kéne csinálnom? – adtam meg magam, miután lepakoltam… vagyis bedobtam az öltözőbe a cuccaimat és visszamentünk a templom azon részébe, ahol a szertartás majd zajlik.

- Nem kéne. Csinálni is fogod. – bökte meg a vállam, mire csak feltettem a kezem, és elmotyogtam egy „bocsánat” félét. – Szóval. Itt egy lista. – húzott elő a kezében lévő sok papír közül egyet, majd a kezembe nyomta, én pedig rápillantottam és elkerekedett a szemem. Időpontokra voltak beosztva a feladataim és a papír alján, vastagon, színes kihúzóval feltüntetett mondat csak annyit tartalmazott, hogy „Ne merd egy perccel is tovább csinálni az adott feladatot. Végezz időben!” Hiába Lana a legjobb barátnőm, most megijedtem tőle. – Világos? – zökkentett vissza a gondolataimból és akkor döbbentem rá, hogy nem is figyeltem a monológjára. Ajjaj. Csak ezt ő meg ne tudja.

- Persze. Mint a sötét éjszaka. – vigyorogtam rá, és gyorsan elsiettem, majd ránéztem újra a listára és megnéztem az első dolgomat. „7:20-7:40 igyál valamit, egyél valamit! El ne ájulj/aludj nekem!” – Lana! – kiáltottam barátnőm után, aki már indult valahova (egy másik ajtóhoz ment) és a hangom hallatán megpördült a tengelye körül és amolyan „feltartasz, mi van???” nézéssel nézett rám. – Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy hol találok itt kávét vagy kaját?

- Niall. – válaszolta röviden, és már ment is tovább. Csak miután becsukódott az ajtó, azután indultam el, vissza Niall-hoz, hogy kettesben töltsünk egy kis időt, némi reggeli mellett. Menni fog ez nekem? 

Ha tetszett lépjetek be a csoportba. :) "Little Thing, One Day in your life" 

/10 értékelés és hozom a 3. részt!/ ^^ 

*ui:10 értékelés=értékelő gomb+hozzászólás*