![]() |
Oh My Goodness |
Ma nagy unalmamban összedobtam két fejlécet. :D A mostani jobban tetszett, ezért váltottam röpke 3 órán belül kétszer a képet. Amúgy egyáltalán nem így képzeltem el Jesy-t, csak erről a lányról (Jade Thirlwall) találtam ilyen "lefelé nézek" képet. :D Remélem tetszik. ^^
Zene: Imádom, és kapcsolódik a részhez dalszövegileg.
Remélem tetszik a rész. (: Jó olvasást Xxx
Az emlék, ami miatt a könnyek
végig folytak az arcomon, életem legrosszabb és legboldogabb napja volt egyben.
Hihetetlenül jól kezdődött, és borzasztó vége volt.
Niall jelentkezett az X-faktorba.
Végig drukkoltam az egész műsort, és mikor kiestek mérhetetlenül szomorú
voltam, de valami boldogság féleség is hatalmába kerített, mert újra láthattam Ír
barátomat. Felhívott a műsor után, hogy elmondja, nem csalódott, mert elérte az
álmát, bekerült egy bandába, együtt maradnak, énekes lesz, gitáros, wow, meg
hű. Tehát ő a föld fölött repkedett, aminek örültem, és annak még jobban, hogy
közölte, két nap múlva itthon van, és sok mindent akar majd mesélni, noha
minden nap beszéltünk. Valahogy túléltem azt a két napot, Lana segítségével,
aki olyanokat, mondott, hogy…
- Két napot túlélsz, ha már
túléltél egy X-faktor szériát, ez meg se fog kottyanni.
… és, hogy
- Hiába áltatod magad, nem fog
tudni semmi újat mesélni. Az is lehet, hogy elfelejt, hisz híres lett vagy
lesz.
Nem foglalkoztam szavaival, mivel
pontosan tudtam, hogy Niall nem fog magamra hagyni/elfelejteni és igenis tud
majd mesélni plusz dolgokat! Igazam is lett. Két nap múlva Ír barátom úgy tért
haza, mintha kicserélték volna. Gyors ölelés után (na, jó, a nyakába ugrottam
és visongtam húsz percet, de az nem számít soknak) eltolt magától és már mesélt is. Csak
bedobta a házba a cuccait, és elmentünk sétálni.
- Srácokat is bírni fogod, majd
bemutatlak nekik. – mondta, én pedig halványan elmosolyodtam. Lehet, hogy
tényleg ejteni fog? Egy idő után már csak a srácok fognak neki számítani? A
régi barátai pedig a polcra kerülnek, és ott lesznek hagyva? – Most mi történt?
– mosolygott rám kedvesen, mire észbe kapva megráztam a fejem.
- Semmi. Csak gondolkoztam. –
válaszoltam, és mielőtt megkérdezte volna, hogy min, gyorsan eltereltem a
témát. – Koncertekre is viszel majd?
- VIP belépőjeggyel. – lökte meg a vállam, amit csak viccnek
szánt, és vettem is a lapot, ezért visszalöktem. Na és ezután jött a rémálom.
Visszalöktem, aztán Niall újra lökött, csak én kicsit nagyon instabilan állok a
lábamon, ezért elvesztettem az egyensúlyomat. Az ember most azt hinné, hogy
elestem, bevertem valamim, és kórházba kerültem és barátom mindig
meglátogatott, és teljesen romantikus volt az egész blablabla. De nem. Nagyon nem. Ír
barátom a karom után kapott, és még mielőtt elestem volna magához rántott. Az
arcunk pár centire volt egymástól és mind ketten mélyen egymás szemébe néztünk.
Nem tudom hány percig álltunk így, és, hogy végül melyikünk hajolt közelebb a
másikhoz, de nem is az a lényeg. Ott álltunk egy parkban, körülöttünk egy halom
gyerek rohangált, vagy fociztak, vagy szimplán a nagymamájukkal sétálgattak. És
mi csókolóztunk. Nem viccelek, Niall megcsókolt, én pedig az ájulás határán
voltam. Pár pillanatig fel sem fogtam mit csinálunk, de aztán végül, minden mindegy
alapon, visszacsókoltam. Igaz, hogy nem kaptam levegőt. Igaz, hogy úgy
hullámzott a mellkasom, mint a tenger, és igaz, hogy akkor voltam a
legboldogabb. De mindez csak néhány percig tartott. Niall elhúzódott, elengedte
a derekamat, és lehajtotta a fejét. Nem nézett a szemembe, pedig mindennél
jobban tudni akartam, hogy mit gondol, de nem nézett fel, hogy kitudjak olvasni
bármit is a tekintetéből.
- Nekem… Most... Azt hiszem…
Mennem kell. – dadogta, és már ott se volt. Magam elé meredve álldogáltam és a
gondolataim egymást lökdösődve próbáltak elférni a fejembe. Nem tudtam semmit.
Miért csókolt meg? Mit érez most? És különben meg. Mi is van most? Utána akartam menni, de pontosan
tudtam, hogy csak lerázna, ezért inkább lassan, a könnyeimmel küszködve mentem
haza.
- Na? Mi van Niall-al? Milyen
volt? – kérdezte anyu, miután hallotta, hogy becsukom magam mögött a bejárati
ajtót. Mikor már hosszú percek óta nem szóltam egy szót se, kijött az
előszobába és megnézte mi van velem. Kicsit megijedt, mikor meglátta a vörösre
kisírt szemeim, és a hulla fehér arcomat. – Mi történt? – sietett oda hozzám,
gyorsan átölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem.
- Megcsókolt. – mondtam gyorsan,
de aztán már zokogtam tovább. Anyu még jobban magához szorított, és folyamatosan
a hajamat simogatta.
- Elmondta miért? – tolt el
magától, míg én két kézzel megdörzsöltem a szemem, és megráztam a fejem. Anyu
rendes volt, megmosta az arcom, majd felkísért a szobámba, és befektetett az
ágyba „pihenj” címszó alatt. De hiába próbáltam mindent kizárni, és kiüríteni
az agyam, nem ment. A csókon járt az eszem. Valahogy elaludtam aznap, de egész
végig forgolódtam. Nagyon rossz volt.
- Jesy, megtennéd végre, hogy rám
figyelsz? – ma már nem tudom mennyiszer rántottak vissza egy-egy emlékemből, de
megint csak Lana hangja volt, aki észhez térített.
- Bocs, csak… - túrtam a hajamba
zavartan, de barátnőm nem hagyta, hogy befejezzem. Szokásához híven megint csak
közbeszólt, én meg nem értettem, miért is van kiakadva, hiszen semmi dolgom nem
volt. Á, ő Lana. Nála ez alap, hogy a semmi is kiakad.
- Tudom, ki vagy akadva, de figyelj rám,
ha hozzád beszélek, kérlek. Hol jársz? – tette csípőre a kezét, és fürkésző
tekintettel vizslatott. Hiába. Ha akar valamit mondani, de én úgy nézek ki,
mint akin most ment át kétszer az úthenger, akkor a gondolataim a fontosabbak.
- Csak egy emlék. – legyintettem,
de mivel Lana még mindig ugyanúgy nézett, sóhajtottam és elmondtam. – Amikor Niall
megcsókolt.
- Istenem. – sóhajtott Lana, majd
lehuppant a mellettem lévő székre. – Nem beszéltétek meg. Nem is fogjátok. Csak
egy csók volt. Niall-nak nyilván pillanatnyi agyrázkódása volt, és nem tudta
mit csinál, és ezért se tudta megmagyarázni. – hadarta, és igazat adtam neki.
Nyilván sose fogjuk megbeszélni, és sose fogja megindokolni tettét.
- Inkább ezért se akarta
megbeszélni. – javítottam ki Lana-t, mert Niall nem „nem tudta”, hanem „nem
akarta”. Nem ugyanaz. (Lehetséges, hogy én vagyok az egyetlen élő ember, aki ennyiszer
használta a „nem” szócskát egy mondaton belül.)
- Oké. Hagyd abba az
önsajnáltatást, és menj, csinálj valamit.
– mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Egy szót se szóltam, csak
elővettem a listát, amit írt nekem, és a kezébe nyomtam.
- Csinálnék valamit, ha adtál
volna melót. – mosolyogtam rá, mire visszaadta a listát és felállt.
- Menj Niall-hoz most. Előbb
kezdheted a következő feladatot. – mutatott a lépcső felé.
- Mi? Most? Mikor ilyen érzelmi
roncs vagyok? – tártam szét a kezem, és ijedten pislogtam Lana szemébe.
- Igen. Harry nyilván még az
Írrel van. Menj. Ha ott van a göndör, akkor semmi bajod nem lesz. – mondta és
kikerülve a székeket, bement az egyik szobába. Ha vége lesz az esküvőnek, körbe
fogok nézni a templomban, hogy mi hol van. Már ha lesz hozzá lélekerőm. Kelletlenül felálltam, és lassan
lementem a lépcsőn. Az első ajtó előtt megálltam, és kopogás nélkül beléptem.
Niall Harry-val szemben ült és mosolyogva rám nézett.
- Már hiányoltalak. – mondta,
mire Harry is hátra fordult, és eltátogott egy „minden oké?” kérdést. Válaszként
csak halványan elmosolyodtam, ezzel megnyugtatva a göndörkét. – Pont rólad volt
szó.
- Rólam? – huppantam le az asztal
végében lévő székre. Mind két fiú engem nézett, én meg kezdtem kicsit
kellemetlenül érezni magam, pedig az egyik a legjobb barátom volt, míg másik
szinte a testvérem.
- Emlékszel arra, amikor haza
jöttem az X-faktorból? – kérdezte, nekem meg elkerekedett a szemem. Létezik,
hogy ő is pontosan ugyanarra gondolt, amire én?
- Mire emlékezzek? Haza jöttél és
mintha kicseréltek volna. Nagyon boldog voltál. – én magam se gondoltam volna,
hogy összetudok rakni három (!) értelmes mondatot ilyen gondolatokkal.
- Igen, igen. – legyintett Niall.
– Utána sétáltunk. Emlékszel? – fürkészett gyönyörű kék szemeivel, én meg nagy
nyelés után bólintottam. – És arra is, hogy mi történt a sétálás közben? –
Harry tudott a csókunkról? Niall elmondta neki? Mi van itt? Csoportos „beszéljük
ki Jesy-t, de bolond volt, hogy azt hitte azért csókolom meg, mert szeretem”
gyűlés? Minden kiderült, amikor Niall a következőket mondta…
/10 értékelés és következő rész/ (:
Ö... most pedig megverlek. Hogy képzelted ezt???
VálaszTörlésMeg fogok halni mire kiderül ez az egész!!!:"(
Egyszerűen imádom, ahogy most alakul. De gondolom nem fognak egymás nyakába ugrani, szóval a legközelebbi résznél úgy érzem nagyon rosszul fogom magam érezni.
Hihetetlen, hogy ilyen tudatlanságban hagysz. Szégyelld magad!:DD (Nem igaz, csak viccelek! Imádom! <3)
Egyszerűen az az emlék... és aztán. Ez a "kitudjamilesz" vég.
T_T Sietned kell!!!:D Most tényleg nagyon besóztál.
~xx
Váá... Az olvasòim meg akarnak verni :D
Törlésmég én sem tudom mit csináljak velük :D majd ihlet segít :D
<3<3<3<3köszönöm Xxx:D ^^ :333
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Nagyon jól tudod, hogy most az agresszív korszakomat élem, úgyhogy miközben ezt írom, képzeld el, ahogy éppen a szobámat verem szét! :DDDD Ne csináld eeeezt! Ahjjj. Ez szivatás. Igen, drága különleges nevűkém, ez nem volt széép! :D Naggggyon gyorsan kapd össze magad, írd meg azt a nyomorult folytatást, mert, ha nem, hamarosan felrobbantok egy atombombát! (???) :'''DDDDD <3
VálaszTörlés<3 <3 <3 Ahj, de tudtam, hogy megakartok majd ölni... :DD Terrorban élek o.O :DD bocánat :c írom a következő részt ^^ még 3 értékelést kaparok össze és kirakom :DD <3
Törlésköszönöm, és az atombombát dobd el >< :DDD <3 <3 Xxx
Kövit!:))) <3
VálaszTörlésÍrom <3 (: Holnap szerintem kiteszem ^^ Xxx
Törlés