![]() |
You need me,I don't need you |
Zene. (Ha már mindig elmondtam, mit/miért/hogyan most se hagyom ki. :D) Egy kicsit kapcsolódik a részhez, ezért is, meg nekem most személyes kedvencem. :D
Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! Xxx :)
Csoportba még várok tagokat: Little Things, One Day In Your Life
(Köszönöm a visszajelzéseket az előző részhez <3)
Mit kell 10 percet nézni egy
ruhán? Nekem 5 perc alatt megvolt az egész. Csak meg ne tudja Lana, mert
leüvölti a fejem. Miután végeztem a ruha bámulásával (amúgy iszonyat szép)
kiléptem a kis szobából, és elővettem a listát.
8:00 – Keress meg!
Érdekes egy utasítás. És vajon
mennyi időm van? Mert, ha nem találom meg 9-ig, akkor valószínűleg nem tudom
meg csinálni a következő feladatomat, amit 8:15-től kell megcsinálnom. Minden
mindegy alapon felmentem a lépcsőn és mivel én a listát néztem, sikeresen neki
mentem valakinek. Elvesztettem az egyensúlyomat és simán leestem volna a
lépcsőn, ezáltal kórházba kerülve, de a „nekem jövős” megragadta a karomat és
visszarántott.
- Jesy? – kérdezte egy ismerős
hang. Felkaptam a fejem és azonnal Louis nyakába ugrottam.
- De rég láttalak. – toltam el
magamtól, és megnéztem mennyit változott az utóbbi… Egy, kettő maximum három
évbe. Tényleg régen láttam. Karját tetoválások díszítették, noha pontosan
emlékszem, amikor közölte velem, hogy neki soha nem lesz tetoválása. Haja is
változott, és kétségtelen, helyesebb, mint valaha. Nem kell félreérteni, Louis
csak barát.
- Hát, igen. Jó sokat változtál.
Mondjuk az egyensúlyoddal most is problémák vannak. – nevetett, miközben
ugyanúgy végig nézett rajtam, mint én rajta.
- Ugyanúgy neki megyek a semminek
is, mint régen. – legyintettem. – Téged is iderendeltek, hogy besegíts? –
mosolyodtam el. Örültem volna, ha nem egyedül nekem kellett volna mindent
elintézni. Jól jött volna egy kis társaság.
- Nem. Niall hívott. Ne kérdezd
miért, nem mondta. Viszont hoztam kaját, hátha csak az volt a baja. – mutatta
fel a papírzacskót. – Te csak a munka miatt vagy itt? – húzta féloldalas
mosolyra a száját. Nem tudtam megállapítani, hogy csak gúnyolódik, vagy
aranyosnak tartja, hogy besegítek.
- Igen. Én vagyok Hamupipőke,
Lana pedig a mostohaanyám. - vázoltam fel a helyzetem, mire Louis felnevetett.
– Többiek? – érdeklődtem.
- Harry úton van ide, Zayn
készülődik, Liam pedig még alszik. – sorolta, én pedig el sem hittem, hogy Liam
képes még mindig aludni. Mondjuk ő nem a legjobb barátja, titokban pedig a
szerelme, esküvőjére készül. Így én is tudtam volna aludni. De lennék, most
Liam helyében.
- Értem. – néztem meg az órámat,
és mikor felfogtam mennyi az idő, elhúztam a számat. – Mennem kell. Lana
leszedi a fejemet még a végén. Nem tudod, merre lehet?
- Mikor bejöttem, oda ment. –
mutatott az egyik ajtóra. – Én is megyek, mielőtt Niall megeszi az asztalt.
Később. – intett, és már le is futott a lépcsőn. Elindultam az ajtó felé, de
mikor ki akartam nyitni, kinyitódott, és Lana állt velem szembe.
- Téged ke… - kezdtem, de barátnőm
intett, ezért félbe hagytam a mondatot.
- Tudom. Én írtam a listát. – ezt
minden egyes alkalommal el fogja mondani? Honnan tudhattam volna, hogy esetleg
nem felejtette el a listán lévő dolgokat.
- És minek keresselek meg téged?
Levezetésképpen bújócskáztunk egy jót, és most mennyek is csinálni a következő
feladatomat? – hadartam, hogy ezért ne tartsam fel nagyon sokáig. Lana megdörzsölte
a homlokát, én pedig a szám szélét rágva vártam, hogy erre mit reagál.
Leordítja a fejem, vagy higgadtan közli velem, hogy nem vagyok normális.
- Nem vagy normális. – csak
kicsit ismerem. – Azért akartam, hogy megkeress, hogy pihenj egy kicsit. Tudom,
hogy most ettél, de azt is tudom, hogy mindig éhes vagy. Van nálam pite. -
mutatta fel a kezében lévő zacskót. –
Üljünk le, és 15 percig pihenjünk. – indult meg a hosszú széksorok közé, és
beült az egyikbe. Érdekes. Idehívott dolgozni, de amióta itt vagyok, csak
pihenek. Azon kívül, hogy megnéztem a ruhát, más dolgom nem igen volt. Mikor én
is helyet foglaltam mellette, odaadta a pitét, és elkezdtünk enni.
- Oké vagy? – kérdezte néhány
perc csönd után. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. „Persze, rendben vagyok.”
Jó nagy hazugság lenne. Vagyis… Hazugság lenne? Hogy vagyok egyáltalán? A
ruhanézegetés közben rám tört egyfajta „sírhatnékom van” érzés, de azon kívül
semmi. Ha pedig azt mondom, nem vagyok jól, az is egyfajta hazugság, mert jól
vagyok. Vagy nem. Na jó, inkább vagyok bizonytalan, mint jól, esetleg rosszul.
- Nem tudom. – ráztam meg végül a
fejem.
- Ha gondolod, kihúzhatom a
lista, következő pontját. – bökött a zsebemből kilátszódó papírra. Értetlenül
néztem rá, majd kihalásztam a papírt, és megnéztem.
8:15-8:40 – legyél Niall-al. Nyílván
magányos, és ideges, és minden baja van. *nem
tudtam más feladatot adni, sajnálom.*
- Nem. Elleszünk. Ha kiakadok,
akkor ott hagyom. – legyintettem. Előbb is túléltem vele. Mondjuk akkor még nem
láttam a ruhát. Emlékszem, volt olyan, hogy nem akartam Niall-al találkozni. (Sok
„világvége hangulatom van” napom volt régen.) Szóval nem akartam látni,
bezárkóztam a szobámba, és zenét hallgattam.
- Kicsim! Niall az. – kopogott be
anyu.
- Nem akarok most társaságot. –
szóltam vissza, és reméltem, hogy Niall nem áll ott anyu mellett, és nem veszi
magára ezt az egészet. Mert, természetesen nem miatta voltam ki.
- Jesy, mi a baj? – ott állt anyu
mellett. Imádtam Niall azon tulajdonságát, hogy tudta kezelni a
hangulatváltozásaimat. Nem akadt ki, ha elküldtem. Nem akadt ki, ha egyik
pillanatban jó kedvem volt, a másikban pedig „öngyilkos hangulatom” van. És
soha nem hagyott magamra. Bármennyire kiakasztó magatartásom volt, mindig ott
volt, ha baj volt.
- Semmi. – motyogtam. Hosszú
csönd az ajtó túloldaláról. Őszintén szólva, megijedtem, hogy elment, és vissza
se jön soha, de mikor megszólalt elszállt minden félelmem.
- Beengedsz? – kérdezte halkan,
én pedig a kilincsre téve a kezem, rövid gondolkozás után kinyitottam, és abban
a pillanatban két erős kar ölelt magához. – Minden oké lesz. – mondta, én pedig
a nyakába fúrtam a fejem, és mélyen beszívtam az illatát.
- Hahóóó! – rántott vissza a valóságba
Lana. – Menj már! – lökdöste a vállam, én pedig megráztam a fejem és
felpattantam.
- Megyek. – motyogtam, majd el is
indultam le a lépcsőn és az első ajtóhoz lépve, bekopogtam.
/10 értékelés és következő rész/ :) ^^
/10 értékelés és következő rész/ :) ^^
Nagyon jó *-* :D
VálaszTörlésköszönööm ^^ :3
TörlésJaj istenem, de röviiiiid! :D Mondjuk ez olyannyira jó, hogy semmi nem lenne elég nekem :D <3 Naggggyon tetszett, szeretem, amikor leírsz egy régebbi eseményt ^^ Hú de jóóóó! :3 Nagyon imádom, siess, siess, ahogy csak tuuuudsz! <3 <3 <3
VálaszTörlés:DD sajnálom...nekem egy két és fél oldal összejött a worldbe... :D azt gondoltam,hha tovább írom, akkor már erőltetett lett volna és unalmas... :D <3 ^^
TörlésÚristen <3 nagyon köszönöm ^^ <3 <3 <3 Xxx
Hát én egyszerűen kiakadok ezen a történeten. Miért kell ennyit szenvednie ennek a szegény lánynak? Nem szeretnék a helyében lenni. Képtelen lennék ezt végig nézni. Az ő helyében biztos elbújnék, és sosem kerülnék elő. Nem akarnám látni ezt. Ugyanakkor Niall fantasztikus barát. Imádom. Csak saját önzés miatt elveszíteni is butaság lenne. Megható történet. Talán ezt már említettem.
VálaszTörlésEz a Lana pedig egy erőszakos állat.:D De azt hiszem most kezd kicsit szimpatikusabbá válni. Nem tudom mi sülhet ki a történetből, de remélem kedvező vége lesz, amit nem hiszek.
Bár szomorú leszek tőle minden alkalommal, nagyon tetszik a történet, és ahogy írod. Az, hogy nem sieted el. Tele van emlékkel, és annyira aranyos. Nagyon szeretem! <3
:DD Érdekes, mert mikor írom, akkor én is elgondolkozok, hogy mit csinálnék a helyében... Valószínűleg én is elbújnék. :D Nialltól, már említettem, én is olvadozok írás közben :DD
TörlésLana-t egy bizonyos személyről mintáztam, aki ugyanilyen erőszakos. De nagyon tisztelem, mert kimondja, amit gondol.
Még én se tudom milyen vége lesz... Happy end vagy nem... Ez még a jövő zenéje. :D
<3 <3 <3 Nagyon, nagyon köszönöm ^^ Xxx
es ez is Niall<3 *--* amugy nekem tetszik, ahogy irsz.:D
VálaszTörlés:33 Köszönööm ^^ :D
Törlés