6. June 12, 8:40am

Mirrors

Sziaaasztok! :D Annyi mindent akarok írni egyszerre, hogy nem is tudom hol kezdjem. Akkor... Mikor utoljára részt hoztam, azóta kaptam egy díjat (nagyon köszönöm még 1x<3^^) és kitettem egy + infókat tartalmazó rész féleséget, amihez kaptam pár értékelést, és azoknak is örültem, mert legalább nem fölöslegesen pakoltam ki. :D #köszönöm ^^
A részről nem mondok inkább semmit. No comment kategória, nem fogok most nyavalyogni, hogy milyen rossz lett. Döntsétek el ti. (:
Zene: Én személy szerint imádom. (minden résznél szereplő zenét imádok :D) De nem csak ezért raktam be, hanem mert szerepe van a részben. Odaírtam a fordítást a kis részhez, aki esetleg nem ért annyira angolul. (:
Jó olvasást! Xxx (:

A kezek lassan simogatták arcomat. Még feküdtem volna így egy ideig, de ijedtségem felkeltett. Mikor gyorsan felültem a kanapén Niall-al találtam szembe magam. Tágra nyílt szemekkel néztem egy ideig kék szemeibe, ő pedig az arcomhoz nyúlt (ismét) és letörölte a könnycseppeket, amiket addig észre se vettem.

- Jesy… - kezdte, de elakadt. Nem tudott mit mondani, és én se. Egy pillanatra felidéztem az álmom/emlékem és eszembe jutott, ahogy halkan a fülembe súgja, hogy szeret. Fogalmam sem volt, hogy Niall emlékszik-e arra a napra/emlékre. Megakartam említeni neki. Sokszor. De mindig volt valami. Azon a reggelen is fel akartam hozni a témát.

- Figyelj csak. – kezdtem neki, miközben a kenyeremet kentem meg nutellával. – Te… Szóval. Mondtad már valakinek valaha is, hogy… - nem tudtam folytatni, mert Niall telefonja megszólalt, és ő elnézést kérve bement a nappaliba, és felvette a telefont. Lefagyva ültem a széken, és el sem hittem, és azon gondolkoztam, hogy miért vág közbe mindig valaki/valami a mondandómba. A fontos mondandómba. Néhány perc múlva visszajött és megkérdezte, hogy mit akartam mondani, de csak legyintettem. Nem akartam mondani semmit, mert az a kis energiám is elszállt, ami volt.

- Nem lényeg. – mondtam halvány mosollyal, és beleharaptam a kenyérbe. Azóta is sokszor állt szándékomban megemlíteni, mert nem hagyott nyugodni ez az emlék. A félelem és a sok idő tartott vissza. Féltem, hogy esetleg kinevetne, mondván, csak álmodtam az egészet. És mikor már egy-két év eltelt, akkor már nem tudtam. Két okból se. Sok idő két év. Nem tudtam, hogy Niall emlékszik-e arra az estére, vagy még mindig ugyanazok-e az érzései. És azért se, mert közben bejelentette, hogy megkérte Anne kezét...

- Szólalj meg kérlek. – rántott vissza ismét barátom hangja a valóságba. Kezeit húzogatta a szemem előtt, és folyamatosan beszélt hozzám. Mikor ránéztem megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. – Hol jársz te lány?

- Nem tudom. – mondtam rekedtes hangon, és beletúrtam a hajamba. Másnál biztos most jött volna el az a pillanat, amikor fogja magát és mindent bevall. Én viszont hosszú évek után megtanultam, hogy nem szabad semmit mondani. És nem lett volna okos dolog pont az esküvőjén mindent elmondani. – Mennyi az idő? – néztem fáradtan Niall-ra, aki egyből elővette a telefonját.

- 8:40. Miért? – kérdezte, aztán leesett neki. – A lista. – húzta elő a zsebemből a papírt és mikor elolvasta, hogy hol kéne lennem/mit kéne csinálnom/mikor, elhúzta a száját. – Lana meg fog ölni.

- Tudom. – kaptam ki a kezéből a papírt, és felpattanva az ajtó felé siettem. Niall hangja azonban megállított.

- Később elmeséled mit álmodtál? – kérdezte, én pedig lehunytam a szemem és elgondolkoztam. Kezemet a kilincsre tettem és úgy válaszoltam.

- Igen. Elejétől a végéig. Majd emlékeztess rá. – mondtam, és már kint is voltam.

- Jesy Thirlwall! – szólított a teljes nevemen Lana. Futnom kellett volna. Messze/haza/valahova. Én mégis ott álltam és hallgattam barátnőmet, aki jól kiosztott, hogy a feladatomat kéne csinálnom és nem mással szórakozni és blablabla. Öt percig bírtam. Aztán elsírtam magam.

- Sajnálom. – szipogtam. Lana pislogás nélkül meredt rám, aztán olyat mondott, amitől az ütő is megállt bennem.

- Menj haza. Gyerünk! – mutatott a lépcső felé, jelezve, hogy arra van a kijárat. Ha Lana haza küld, nem éppen okos dolog ellenkezni, ezért is fagytam le. – Nem fogod túlélni, én pedig nem akarok egy olyan esküvőt, ahol végül nem lesz semmi, mert egy titkos „hódoló” elbőgi magát a szertartás közepén.

- Nem megyek haza. – ráztam meg a fejem. Megijedtem ettől a gondolattól. Féltem, hogy Niall haragudna rám azért, mert nem voltam ott az esküvőjén. – Jól v…

- Tudom. Pontosan tudom, hogy veled minden a legnagyobb rendben, és jól vagy. De, ha azt hiszed, hogy én ezt elhiszem, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak aranyom. – mondta, mire lesütöttem a szemem. Lana ismer a legjobban. Naiv voltam, ha azt hittem, hogy beveszi a szokásos „jól vagyok” dumámat.

- Nem vagyok jól. – ismertem be, mire Lana csak unottan megforgatta a szemeit. – De nem megyek haza. – ráztam meg a fejem. Barátnőm egy ideig nézett, végül beadta a derekát és bólintott.

- De nem bőgheted el magad a szertartáson. – szólt utánam, miután kikerülve őt, felmentem a lépcsőn. A hosszú széksorok között mentem tétlenül, ugyanis semmi dolgom nem volt.

8:40-10:00 – Szabad vagy. Tudom, hogy ki vagy borulva, tehát nyugodj le. Sétálj, járkálj fel-alá. Nekem mindegy, csak nyugodj meg!!!

Megfogom kérdezni Lana-t, hogy minek rángatott ide ilyen koránra, ha semmi dolgom nincs, csak annyi, hogy sétálgassak, beszélgessek, és bámuljak egy gyönyörű ruhát. Végig nézve a listát nem is lesz nagyon más dolgom.

10:00-11:00 – Niall!!! Beszélgess vele. (Ismételten ugyanazon okok miatt)

11:00-12:00 – öltözz át (koszorús lány ruha) és pakolj a székekre zsebkendőt. Hihetetlen, de sírni fognak egy páran, és képesek rá, hogy nem hoznak magukkal semmit, amibe töröljék a lefolyó szemfestéküket. Bah…

Mellesleg, csináljam ezt egy órán keresztül? Maximum hetven szék van, azokra meg fél óra alatt bőven kipakolok zsebkendőket. Lana megőrült.

12:00-13:00 – fogadd a vendégeket az ajtónál.

13:00-13:30 – ellenőrizd, hogy van Niall, hogy van Anne. És ellenőriztesd velem, hogy vagy te.

Hihetetlen ez a lány. Kiismerhetetlen, és hihetetlen. Ezért is imádom.

13:30-13:45 – Negyed óra elég, ahhoz, hogy lenyugodj, és felkészülj arra, hogy 14:00-kor kezdődik minden? Kétlem. De próbáld meg kérlek.

Ilyen, és ehhez hasonló kérések vannak a listán. Néha kételkedek benne, hogy Lana-nak vannak-e érzései. Éppen a gondolataimba merülve ücsörögtem egy széken, amikor nyílt az ajtó. Egy magas, göndör hajú srác lépett be, én pedig még azelőtt felismertem, hogy felnézett volna, és mosolyogva köszöntött volna csillogó zöld szemekkel.

- Szia! –rohantam oda hozzá, és szorosan megöleltem. Ő viszonozva az ölelést megsimogatta a hátam, majd eltolt magától.

- Hello. – köszöntött rekedtes hangon. – Hogy vagyunk?

- Rendbe jövök. – legyintettem. – Te hogy vagy? Rég láttalak. – ugyanúgy végig néztem rajta, mint Louis-on, és ugyanúgy megállapíthattam, hogy iszonyat sokat változott göndörke. Neki is tetoválások fedték karját, és pólója V nyakánál felfedeztem két madarat is. Nem tudom hova nő, de magasabb is lett, és a haja is rövidebb lett, noha ugyanúgy megrázza a fejét és oldalra söpri hosszú tincseit, hogy ne lógjon bele szemébe.

- Minden rendben. Én nem a titkos szerelmem esküvőjére készülődök. – mondta, mire halványan elmosolyodtam. Természetesen (ahogy minden könyvben/filmben van) mindenki tudott arról, hogy szerelmes vagyok Niall-ba, kivéve őt.

- Minden rendben. – mondtam, mire Harry felvonta az egyik szemöldökét. – Vagyis – túrtam bele a hajamba. – az esküvő után minden rendben lesz.

- Szerintem meg az esküvő után leszel iszonyat rosszul. – mondta, én meg elhúztam a számat. Bele se akartam/mertem gondolni abba, hogy mi lesz velem az esküvő után. – De mindig itt leszek neked. Ha szükséged lesz valakire, akkor majd hívj. – borzolta meg a hajam, majd kikerült és a lépcső felé vette az irányt.

- Van nálad kaja? – kérdeztem, mert egyből rájöttem, hogy Niall-hoz megy.

- Louis már intézkedett. – legyintett, félig hátra fordulva, és már el is tűnt a lépcsőn. Visszahuppantam a székre, amin ültem, mielőtt Harry megjött volna, és tétlenül nézegettem a halvány zöld körömlakkomat. Mi a fenét csináljak még 1 órán át?

Az ember ilyenkor mit csinál? Gondolkozik. Nekem is pillanatok alatt elterelődött a gondolatom és olyanok jártak a fejembe, mint Niall, esküvő, egy dalszöveg, és Harry szavai. „Ha szükséged lesz valakire, akkor majd hívj.” Göndörkével jöttem ki a legjobban Niall mellett. Nevezhetjük igaz barátnak, míg ír barátomat szinte a testvéremnek. Amióta megismertem őket hihetetlenül sokat változtak ők is, én is, és az életem is…

- And I can't help but stare, cause I see truth somewhere in your eyes I can't ever change without you.(És nem tudom megállni azt, hogy nézzelek,mert az igazságot látom a szemedbe,nélküled sosem tudnék változni) – kezdtem el énekelgetni az egyik Justin Timberlake számot, miközben a könnyek végig folytak az arcomon és az emlékek magával ragadtak.

/10 értékelés és kiteszem a következő részt/ (:

csoportba még várok tagokat :D ^^