![]() |
Mirrors |
A részről nem mondok inkább semmit. No comment kategória, nem fogok most nyavalyogni, hogy milyen rossz lett. Döntsétek el ti. (:
Zene: Én személy szerint imádom. (minden résznél szereplő zenét imádok :D) De nem csak ezért raktam be, hanem mert szerepe van a részben. Odaírtam a fordítást a kis részhez, aki esetleg nem ért annyira angolul. (:
Jó olvasást! Xxx (:
A kezek lassan simogatták
arcomat. Még feküdtem volna így egy ideig, de ijedtségem felkeltett. Mikor
gyorsan felültem a kanapén Niall-al találtam szembe magam. Tágra nyílt
szemekkel néztem egy ideig kék szemeibe, ő pedig az arcomhoz nyúlt (ismét) és
letörölte a könnycseppeket, amiket addig észre se vettem.
- Jesy… - kezdte, de elakadt. Nem
tudott mit mondani, és én se. Egy pillanatra felidéztem az álmom/emlékem és
eszembe jutott, ahogy halkan a fülembe súgja, hogy szeret. Fogalmam sem volt,
hogy Niall emlékszik-e arra a napra/emlékre. Megakartam említeni neki. Sokszor.
De mindig volt valami. Azon a reggelen is fel akartam hozni a témát.
- Figyelj csak. – kezdtem neki,
miközben a kenyeremet kentem meg nutellával. – Te… Szóval. Mondtad már
valakinek valaha is, hogy… - nem tudtam folytatni, mert Niall telefonja
megszólalt, és ő elnézést kérve bement a nappaliba, és felvette a telefont. Lefagyva
ültem a széken, és el sem hittem, és azon gondolkoztam, hogy miért vág közbe mindig valaki/valami a mondandómba. A fontos mondandómba. Néhány perc múlva visszajött és megkérdezte, hogy mit akartam mondani, de csak legyintettem. Nem akartam mondani semmit, mert az a kis energiám is elszállt, ami volt.
- Nem lényeg. – mondtam halvány
mosollyal, és beleharaptam a kenyérbe. Azóta is sokszor állt szándékomban
megemlíteni, mert nem hagyott nyugodni ez az emlék. A félelem és a sok idő
tartott vissza. Féltem, hogy esetleg kinevetne, mondván, csak álmodtam az
egészet. És mikor már egy-két év eltelt, akkor már nem tudtam. Két okból se.
Sok idő két év. Nem tudtam, hogy Niall emlékszik-e arra az estére, vagy még
mindig ugyanazok-e az érzései. És azért se, mert közben bejelentette, hogy
megkérte Anne kezét...
- Szólalj meg kérlek. – rántott
vissza ismét barátom hangja a valóságba. Kezeit húzogatta a szemem előtt, és
folyamatosan beszélt hozzám. Mikor ránéztem megkönnyebbült sóhaj hagyta el a
száját. – Hol jársz te lány?
- Nem tudom. – mondtam rekedtes
hangon, és beletúrtam a hajamba. Másnál biztos most jött volna el az a
pillanat, amikor fogja magát és mindent bevall. Én viszont hosszú évek után
megtanultam, hogy nem szabad semmit mondani. És nem lett volna okos dolog pont
az esküvőjén mindent elmondani. – Mennyi az idő? – néztem fáradtan Niall-ra,
aki egyből elővette a telefonját.
- 8:40. Miért? – kérdezte, aztán
leesett neki. – A lista. – húzta elő a zsebemből a papírt és mikor elolvasta,
hogy hol kéne lennem/mit kéne csinálnom/mikor, elhúzta a száját. – Lana meg fog
ölni.
- Tudom. – kaptam ki a kezéből a
papírt, és felpattanva az ajtó felé siettem. Niall hangja azonban megállított.
- Később elmeséled mit álmodtál?
– kérdezte, én pedig lehunytam a szemem és elgondolkoztam. Kezemet a kilincsre
tettem és úgy válaszoltam.
- Igen. Elejétől a végéig. Majd
emlékeztess rá. – mondtam, és már kint is voltam.
- Jesy Thirlwall!
– szólított a teljes nevemen Lana. Futnom kellett volna. Messze/haza/valahova.
Én mégis ott álltam és hallgattam barátnőmet, aki jól kiosztott, hogy a
feladatomat kéne csinálnom és nem mással szórakozni és blablabla. Öt percig
bírtam. Aztán elsírtam magam.
- Sajnálom.
– szipogtam. Lana pislogás nélkül meredt rám, aztán olyat mondott, amitől az
ütő is megállt bennem.
- Menj haza.
Gyerünk! – mutatott a lépcső felé, jelezve, hogy arra van a kijárat. Ha Lana haza küld, nem éppen okos dolog ellenkezni, ezért is fagytam le. – Nem
fogod túlélni, én pedig nem akarok egy olyan esküvőt, ahol végül nem lesz
semmi, mert egy titkos „hódoló” elbőgi magát a szertartás közepén.
- Nem megyek
haza. – ráztam meg a fejem. Megijedtem ettől a gondolattól. Féltem, hogy Niall
haragudna rám azért, mert nem voltam ott az esküvőjén. – Jól v…
- Tudom.
Pontosan tudom, hogy veled minden a legnagyobb rendben, és jól vagy. De, ha azt
hiszed, hogy én ezt elhiszem, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak aranyom. –
mondta, mire lesütöttem a szemem. Lana ismer a legjobban. Naiv voltam, ha azt
hittem, hogy beveszi a szokásos „jól vagyok” dumámat.
- Nem vagyok jól. – ismertem be,
mire Lana csak unottan megforgatta a szemeit. – De nem megyek haza. – ráztam
meg a fejem. Barátnőm egy ideig nézett, végül beadta a derekát és bólintott.
- De nem bőgheted el magad a
szertartáson. – szólt utánam, miután kikerülve őt, felmentem a lépcsőn. A
hosszú széksorok között mentem tétlenül, ugyanis semmi dolgom nem volt.
8:40-10:00 – Szabad vagy. Tudom, hogy ki vagy
borulva, tehát nyugodj le. Sétálj, járkálj fel-alá. Nekem mindegy, csak nyugodj
meg!!!
Megfogom kérdezni Lana-t, hogy
minek rángatott ide ilyen koránra, ha semmi dolgom nincs, csak annyi, hogy
sétálgassak, beszélgessek, és bámuljak egy gyönyörű ruhát. Végig nézve a listát
nem is lesz nagyon más dolgom.
10:00-11:00 – Niall!!! Beszélgess vele.
(Ismételten ugyanazon okok miatt)
11:00-12:00 – öltözz át (koszorús lány ruha)
és pakolj a székekre zsebkendőt. Hihetetlen, de sírni fognak egy páran, és
képesek rá, hogy nem hoznak magukkal semmit, amibe töröljék a lefolyó
szemfestéküket. Bah…
Mellesleg, csináljam ezt egy órán
keresztül? Maximum hetven szék van, azokra meg fél óra alatt bőven kipakolok
zsebkendőket. Lana megőrült.
12:00-13:00 – fogadd a vendégeket az ajtónál.
13:00-13:30 – ellenőrizd, hogy van Niall,
hogy van Anne. És ellenőriztesd velem, hogy vagy te.
Hihetetlen ez a lány.
Kiismerhetetlen, és hihetetlen. Ezért is imádom.
13:30-13:45 – Negyed óra elég, ahhoz, hogy
lenyugodj, és felkészülj arra, hogy 14:00-kor kezdődik minden? Kétlem. De
próbáld meg kérlek.
Ilyen, és ehhez hasonló kérések
vannak a listán. Néha kételkedek benne, hogy Lana-nak vannak-e érzései. Éppen a
gondolataimba merülve ücsörögtem egy széken, amikor nyílt az ajtó. Egy magas,
göndör hajú srác lépett be, én pedig még azelőtt felismertem, hogy felnézett
volna, és mosolyogva köszöntött volna csillogó zöld szemekkel.
- Szia! –rohantam oda hozzá, és
szorosan megöleltem. Ő viszonozva az ölelést megsimogatta a hátam, majd eltolt
magától.
- Hello. – köszöntött rekedtes
hangon. – Hogy vagyunk?
- Rendbe jövök. – legyintettem. –
Te hogy vagy? Rég láttalak. – ugyanúgy végig néztem rajta, mint Louis-on, és
ugyanúgy megállapíthattam, hogy iszonyat sokat változott göndörke. Neki is
tetoválások fedték karját, és pólója V nyakánál felfedeztem két madarat is. Nem
tudom hova nő, de magasabb is lett, és a haja is rövidebb lett, noha ugyanúgy
megrázza a fejét és oldalra söpri hosszú tincseit, hogy ne lógjon bele szemébe.
- Minden rendben. Én nem a titkos
szerelmem esküvőjére készülődök. – mondta, mire halványan elmosolyodtam.
Természetesen (ahogy minden könyvben/filmben van) mindenki tudott arról, hogy
szerelmes vagyok Niall-ba, kivéve őt.
- Minden rendben. – mondtam, mire
Harry felvonta az egyik szemöldökét. – Vagyis – túrtam bele a hajamba. – az esküvő
után minden rendben lesz.
- Szerintem meg az esküvő után
leszel iszonyat rosszul. – mondta, én meg elhúztam a számat. Bele se
akartam/mertem gondolni abba, hogy mi lesz velem az esküvő után. – De mindig
itt leszek neked. Ha szükséged lesz valakire, akkor majd hívj. – borzolta meg a
hajam, majd kikerült és a lépcső felé vette az irányt.
- Van nálad kaja? – kérdeztem,
mert egyből rájöttem, hogy Niall-hoz megy.
- Louis már intézkedett. –
legyintett, félig hátra fordulva, és már el is tűnt a lépcsőn. Visszahuppantam
a székre, amin ültem, mielőtt Harry megjött volna, és tétlenül nézegettem a
halvány zöld körömlakkomat. Mi a fenét csináljak még 1 órán át?
Az ember ilyenkor mit csinál?
Gondolkozik. Nekem is pillanatok alatt elterelődött a gondolatom és olyanok
jártak a fejembe, mint Niall, esküvő, egy dalszöveg, és Harry szavai. „Ha
szükséged lesz valakire, akkor majd hívj.” Göndörkével jöttem ki a legjobban
Niall mellett. Nevezhetjük igaz barátnak, míg ír barátomat szinte a
testvéremnek. Amióta megismertem őket hihetetlenül sokat változtak ők is, én
is, és az életem is…
- And I can't help but stare, cause I see truth somewhere in your eyes I
can't ever change without you.(És nem tudom megállni azt, hogy nézzelek,mert az igazságot látom a szemedbe,nélküled sosem tudnék változni) – kezdtem el énekelgetni az egyik Justin Timberlake számot, miközben a
könnyek végig folytak az arcomon és az emlékek magával ragadtak.
/10 értékelés és kiteszem a következő részt/ (:
csoportba még várok tagokat :D ^^
ajajajajaj:D mit is mondhatnék...:) a történet: még mindig a kedvencem:D a szereplők: <3 (Niall<3) egy ideig azt hittem, hogy Lana a menyasszony...c: de én már csak ilyen vagyok;) és komolyan momdom, az első blog, aminek szomorú a sztorija:) mindenhol: tali, puszi, járunk. itt meg...:) engem megfogott:D hamar a kövit<3 ^^
VálaszTörlésNagyon köszönööööm. <3
TörlésNem mondtam... bele akartam írni az "off bejegyzésbe", de végül nem írtam... az első részt először úgy írtam,h Jesy a menyasszony...De, mikor már 20x-ra írtam át, végül nem ő lett. :DD
Köszönöööööööööööööööööööööööööööm szépen <3 <3 <3 Örülök, ha sikerült olyat írnom, ami más...
Komolyan mondom, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Nagyon sajnálom, hogy ilyen érzelmi nyomorék vagyok, és nem ment. A történet viszont teljesen... Tudod most bajban vagyok a szavakkal. Hogy lehetne ezt bármilyen szóval is kifejezni? Van bennem egy érzés, talán kicsit olyan, mintha Jesy helyében lennék, mikor olvasom. - csakhogy én biztos már rég elmondtam volna egy komoly beszélgetés keretein belül. - Valamiért olyan sok érzést ébreszt bennem ez az egész. Nagyon remélem, hogy végül megoldódik ez a probléma.
VálaszTörlésMikor Lana lehordta, azt gondoltam, hogy hogy nem bőgi el magát most azonnal, erre a következő pillanatban... Nagyon jó volt.
"mindenki tudott arról, hogy szerelmes vagyok Niall-ba, kivéve őt." - ebben a részben ez volt az a mondat, amire úgy reagáltam; AWWW ^^ De ha mindenki tud róla, miért nem mondják el? vagy valamikor miért nem mondta el valaki? Jaj de rossz ez így. :((( Szeretem ezt a történetet.:)
xx
<3<3<3<3<3 Köszönöm Xxx tényleg <3 Örülök,h tetszik ^^ :3
TörlésNem gondoltam volna,h ilyet tudok írni, de örülök, ha sikerült érzelmesebb blogot írni (:
Na azt a részt totál nem úgy képzeltem... máshogy képzeltem...teljesen... de végül ez lett :D
<3 (: ^^ Xxx Nagyon köszönöm ^^
Wáá *-* Imádom!!! :):) Nagyon nagyon jó!! :D:P Áhh..alig várom, hogy végre Niall is megtudja az igazat.. :):)Irtó jó lett (megint) ;D
VálaszTörlésNagyon köszönööööööööööm <3 *-* Xxx nem biztos,h Niall megtudja... :D
Törlés