8. June 12, 9:40am

A thousand years

Sziasztok szíveim! :D ^^ Köszönöm az értékeléseket/hozzászólásokat, nagyon jól estek. (: A képeket is nagyon köszönöm, amit küldtetek "így képzelem el Jesy-t" címszó alatt a csoportba. (:
Tegnap követelték páran az új részt, és másfél óra alatt meg is írtam. :D \o/ Remélem tetszeni fog, és nem lesz olyan "másfél óra alatt írtam" rész. (Aliaz brutál rossz. :D) So... most is várok értékelést/hozzászólást/bármit. <3
Zene: Én nagyon szeretem. ^^ Tegnap találtam azóta non-stop ez szól. Már rongyosra hallgattam. :D Kapcsolódik a részhez, picit.
Jó olvasást! Xxx (:

Utána sétáltunk. Emlékszel? – fürkészett gyönyörű kék szemeivel, én meg nagy nyelés után bólintottam. – És arra is, hogy mi történt a sétálás közben? – Harry tudott a csókunkról? Niall elmondta neki? Mi van itt? Csoportos „beszéljük ki Jesy-t, de bolond volt, hogy azt hitte azért csókolom meg, mert szeretem” gyűlés? Minden kiderült, amikor Niall a következőket mondta…

- Bocs, rosszul fogalmaztam. Hogy mit mondtam a sétálás közben. Emlékszel? – teljesen lefagytam. Ha hirtelen valaki feltett volna valami rém egyszerű kérdést, arra se tudtam volna válaszolni. Az agyam kikapcsolt, de azért egy apró bólintásra még képes voltam. – Azt mondtam, hogy majd bemutatlak a srácoknak, és biztos bírni fogod őket.

- Tessék? – ráztam meg a fejem. A szavak elhatoltak ugyan a fülemig, és meg is hallottam őket, de nem fogtam fel az értelmüket.

- Látom, fáradunk. Pedig még csak most lesz tíz óra. – mosolygott rám Harry. – Az első találkozásunkról volt szó. – mondta göndörke, mire kicsit megnyugodtam. Magam sem tudnám megmondani, miért akadtam ki annyira, azon, hogy Harry esetleg tudhat a csókunkról. Utólag totál idiótának titulálom magam, mert Niall miért akart volna beszélni bárkinek is az esetről? Velem sem beszélte meg, mással miért tette volna?

Amúgy. A fiukkal az első találkozás, amolyan tipikus első találkozás volt. Na, jó. Ez nem igaz. Nagyon féltem, hogy esetleg nem kedvelnek meg. Niall pedig az odavezető úton mindvégig nyugtatott.

- Miért ne bírnának? – értetlenkedett. – Mondtam már több milliószor, Jesy. Meséltem nekik rólad. Bírni fognak, ne aggódj. – ölelte át fél karral a vállam. Abban a pillanatban annyira teljesen kész voltam idegileg, hogy azon se tudtam elájulni legbelül, hogy átkarolt. Tényleg nagyon féltem. – Meg is jöttünk. – állt meg Ír barátom egy ház előtt, ami pont úgy nézett ki, mint amit egy banda birtokol. Hatalmas kert, hatalmas kerítéssel, és hatalmas házzal. Tripla wow. A bejárati ajtóhoz mentünk, de közben én tízszer megakartam fordulni, és elfutni, ha lehet hazáig. De mivel nem vagyok jó futó, és Niall is fogta a kezem, hogy el ne menjek, ezért maradnom kellett. Csöngetés/kopogás/bármi nélkül benyitott a hatalmas házba, ami csöndes volt. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, és kicsit megnyugodtam, és felmerült bennem, hogy lehet nincsenek is itthon. – Megjöttünk! – kiáltotta barátom, mire összerezzentem, és kicsit arrébb léptem, hogy félig takarjon el a hátával. A csönd addig a pillanatig tartott, hogy Niall elkiabálta magát. Négy srác futott le a lépcsőn és állt meg előttünk, mire én csak még jobban rettegtem.

- Megjöttünk? Egyedül vagy, Niall. – hallottam valakinek a hangját. Azért hihette azt, hogy egyedül van, mert teljesen bebújtam barátom háta mögé.

- Jesy, ne szórakozz már. – nevetett fel az Ír, és tett oldalra egy lépést, ezért hirtelen szembe találtam magam a fiúkkal, akik széles mosollyal néztek rám.

- Zayn. – mutatkozott be először egy fekete, kócos hajú, és barnán csillogó szemű srác. Megráztam a nekem tartott jobbját, és már fordultam is a következő fiúhoz, aki kicsit magasabb volt nálam.

- Harry. – mondta rekedtes hangon, én meg majd’ kitörtem a nyakam, hogy a szemébe tudjak nézni, ami zöld volt, és ugyanúgy, mint Zayn-nek, csillogott. Féloldalas mosolyra húzta a száját, mire én is elmosolyodtam, de csak egy pillanatra, mert jött a következő fiú.

- Louis. – mondta, aki éppen egy sárgarépát (?) evett. Nem volt annyira furcsa, mert Niall mesélt Louis répa imádatáról, de egy icipicit azért ledöbbentem. Hogy lehet ennyire szeretni a répát? Szeme csillogott, akárcsak a többieknek, de neki, akárcsak Niall-nak, kék volt.

- Liam. – az utolsó srác sokkal…khm…normálisabbnak tűnt, mint a többiek. Ő lazán zsebre vágott kézzel állt, és csak csóválta a fejét Louis-ra nézve, aki értetlen tekintettel nézett vissza Liam-ra.

- Mi van? – kérdezte végül. Liam unottan megforgatta a szemét, és visszafordult hozzám. – Niall sokat mesélt rólad. Azt is mondta, hogy félénk vagy. – mondta a srác, mire csak egy szúrós pillantást vetettem barátomra, aki feltartotta a kezét és „de hát így van, nem?” kérdést tátogott. – Ne aggódj, nem fogunk megenni. – mondta kedvesen, mire hálásan elmosolyodtam.

- Rólatok is sokat hallottam. – mondtam, hogy azért ne csak ott álljak és meg se szólaljak. A fiúk kétségbeesetten néztek Niall-ra, aki felnevetett.

- Csak jókat meséltem. – mondta, mire a srácok kifújták a levegőt, és a nappaliba vezetve folyamatosan beszéltek. Csak kapkodtam a fejem, és mikor már annyira összefolytak a mondatok, hogy egy értelmes szót nem hallottam megráztam a fejem, és mintha megnyomták volna az „off” gombot, mindannyian elhallgattak.

- Egyszerre csak egy, mert nem tudok ennyi felé figyelni. – kértem őket, majd lehuppantam a kanapéra és úgy hallgattam egy-egy kérdésüket.

- Mióta ismered mindenevőt? – kérdezte Louis, miközben még mindig a répát rágcsálta. Elmosolyodtam Niall becenevén, mert annyira ráillett. Tényleg mindent megevett, ami az útjába került a konyhában.

- Nagyon rég. Kis korom óta a legjobb barátom. – válaszoltam boldogan. Pontosan nem tudtam volna megmondani. Kit érdekel a szám? A lényeg, hogy ebben az időszakban iszonyat jól éreztük magunkat, és hihetetlenül sokat nevettünk együtt.

- Eddig nem hittem a fiú és lány barátságban. Most már viszont, ha megkérdezik, hogy hiszek e benne, gondolkodás nélkül fogom azt mondani, hogy persze, hiszek. – mondta Harry, nekem meg összeszorult a torkom. Igazi fiú és lány barátság nincs. Többet érzek, mint barátságot, de ezt Niall sosem fogja megtudni. Hacsak nem gondolatolvasó. Oké, hülye gondolataim vannak néha.

A fiúkkal nagyon sokat beszélgettem, mindenféléről. Nagyon jó fejek voltak, és, ha valamin nevettek vagy csak egy vélemény kellett, mosolyogva fordultak felém, és várták, hogy mit gondolok a témáról. Mikor elköszöntünk tőlük, és kiléptünk az ajtón, fáradtan dőltem neki a falnak.

- Sokat beszélnek? – kérdezte, mire csak mosolyogva bólintottam. – Én ugyanennyit beszélek. – fogta meg a kezem, és elindultunk az autóhoz.

- De, ha egyedül beszélsz sokat, az nem tűnik olyan soknak. Ha viszont öt fiú beszél folyamatosan, néha meg egyszerre, akkor azért elfáradok. – szálltunk be az autóba, majd el is indultunk.

- És mit gondolsz róluk? – nézett rám egy pillanatra, aztán újra az utat figyelte.

- Olyanok, mint te. Nagyon jó fejek, nagyon bírom őket. – ismertem be. Az út hátralévő részében csendben utaztunk. Mind ketten elfáradtunk, úgy hangszálilag, mint testileg. Mikor megállt a házam előtt már köszöntem volna el, mikor közölte, hogy ő is kiszáll. Megálltunk az autó mellett és néhány percig csak a mellettünk elhaladó autók törték meg a csendet.

- Figyelj! Én… Már egy ideje szerettem volna veled megbeszélni valamit. – kezdte, én meg vettem egy nagy levegőt. – Csak… - eddig jutott. Na vajon miért? Ki találja ki? A telefon miatt, hát persze, hogy amiatt. – Egy perc. – tette fel a mutató úját, és már fel is vette a készüléket. – Háló? Most? De… Jó, megyek. – mondta, és már le is tette. – Mennem kell. – nézett mélyen a szemembe, majd nyomott egy puszit a homlokomra és beülve az autójába elment, én meg csak álltam ott és azon gondolkoztam, hogy mi lehetett az, amiről beszélni akart velem. A mai napig nem tudom…

- Jesy, figyelsz te ránk egyáltalán? – kérdezte Niall egy kicsit hangosabban, ami észhez térített.

- Bocs, csak elkalandoztam. – túrtam bele a hajamba.

- Ma már körül belül századszorra. – nevetett fel Ír barátom. – Szóval, csak annyit mondtam… - most nem a telefon szakította félbe, hanem az ajtó nyitás. Odakaptam a fejem, és mikor megláttam ki az beleharaptam a számba, és lesütöttem a szemem. Anne volt, aki belépett a szobába.

/10 értékelés és következő rész/ (: